"Meghökkentő, hogy a gyerekek mennyire nem felejtik el, ha valami megrázkódtatás éri őket."

Olyan jó érzés nosztalgiázni. Visszagondolni a régi szép időkre, amikor együtt nevettünk vagy sírtunk. Amikor az volt a legnagyobb gondunk, hogy mit játszunk az oviba és,hogy  kik legyenek benne a "főszereplők". Amikor annyi volt a barátkozás, hogy leültünk egymás mellé a hintába és röhögtünk egész nap. Nem számított semmi sem, nem számított a holnap, a következmények, csak az, hogy akkor és ott milyen boldogok voltunk.

Majd jöttek a közös kalandok, a sírás, szomorkodás és megbocsátás. Az időkfolyamán pedig felnőttünk. Mindenki ment a maga feje után, elfeledve ezzel a régi jó és szép dolgokat. Elhagyva a régi barátokat és újakat keresve mentünk a nagyvilágba. De az emlékek, a mosolyok azok mind ott maradtak legbelül a szívünk mélyén, amelyeket ha akarunk se tudnánk elfelejteni. Azok az emlékek mind hozzánk tartoznak és, ha akarnák se tudnák elvenni. Legyen az jó vagy rossz....

Emlékszem, én régen is az a tipikus balesetes figura voltam. Nem egyszer kaptam tetanuszt és kellett bekötni a kezemet esetleg a fejemet. Nem egyszer voltam orvosnál és kórházban. És nem egyszer volt az, hogy másnak a testi épségét is veszélyeztettem kiskoromba. Érdeklődve fordultam anyum iránt, hogy mik voltak azok a parádés baleseteim, amik miatt mindig csak a "baj" volt velem. Ő pedig örömmel az arcán kezdte el nekem mesélni, a jobbnál jobb hadi sérüléseimet. A kedvencem az volt, amikor tollbetét volt a kezemben, én pedig ügyesen és praktikusan állítottam bele a száj padlásomba. Majd úgy gondoltam, hogy itt még nincs vége. Hiszen gyerek a gyerek, ha van esemény úgy izgalmas az élet. Egyik nap kint sétáltunk a szabadba, amíg hirtelen gondoltam egyet és futásnak eredtem. Csak azzal nem számoltam, hogy egy kő fog a lendületem elé állni és ennek az eredményeként fejeltem meg egy másik kavicsot, helyesbítek egy "nagyobb" követ. És itt még folytatódik tovább a történetem. Engem olyan területre se szerettek vinni, ahol szög volt vagy kloffoló. Ugyanis a rozsdás szöget a kezembe, még a kloffolónak a végét véletlenül, a barátom fejének nem szabadítottam. És erről jut eszembe, hogy ahogy őt fejbe kapta az én sikeres bénaságom, még utána én fejre estem a biciklivel is. Ennek hallatán, testvérem szavai vízhangoztak a fülembe. Amikor érdeklődve tette fel nekem, a számára fontos kérdést, hogy a két kerekű "jár műhöz" van e jogsim. Szinte már látom magam előtt, ahogy VIP kártyával járkáltam be az orvoshoz. Ő pedig készen állt arra, hogy egy újabb és egy újabb tetanuszt adjon. Bár ezek cselekedeteim után már csak kisebb sérüléseim voltak. Hintából is estem ki nem is egyszer. De anyum kedvence az volt, amikor a csuklómat neveztem át és szaladtam hozzá. "Fáj a tuklóm, a tuklóm" mondtam neki. Még mindig mosolygok rajta, ahogy emlegette. Majd eljutottunk addig a pontig, hogy idő közben elkezdtem focizni és a sportnak hála, totálisan leszereltem a térdemet és még egy tetanuszt kaptam. Sorolhatnám még tovább, hogy milyen szerencsés és önveszélyes gyerek vagyok. De azokat az emlékeket meghagyom későbbre. És ennek eredméyneként  döbbentem rá, hogy valahogy vonzanak a veszélyek. De lehet az is, hogy egyszerűen mindig megtalálom azt, hogy hogyan is tegyek kárt magamban.

"Írj kommentet:)"
"Ha nem írsz X kommentet nem fogom folytatni a történetet!"
"Még mindig nincs elég hozzászólás ahhoz, hogy írjak!"

Sok olyan blog van, ahol ezeket a felszólításokat használják. Nap mint nap szoktam szétnézni bloggeren, és egyre gyakrabban látni azt, hogy a szerzők felvannak háborodva. Egyszer azon vannak fent akadva, hogy napi 30-35 ember nézi a blogjukat utána azon, hogyha nézik, akkort miért nem írnak kommentet. Miért nem fejtik ki a véleményüket, vagy éppen miért vannak olyan kevesen. Utána jön egy bejegyzés, hogy "Nem tudom, hogy miért írok, amikor úgyse nézi senki se". Majd még egy poszt, hogy "Írjatok kommenteket". Elhiszem, hogy rossz az, ha nem kapsz vissza jelzést, de lehet, hogy ennek érdekében tenni is kéne valamit. Nem csak várni arra, hogy majd hirtelen 200-as látogató szám lesz a statisztikán...

Kezdjük az elején. Ugye, amikor megnyitod a blogodat, első rész az, hogy kiválasztod a sablont vagy esetleg saját hátteret próbálsz csinálni. Kialakítod azt a kinézetet, ami a blogod tartalmához, valamint a te elvárásaidhoz is igazodik úgyahogy.  Majd írsz egy bejegyzést és vársz arra, hogy hátha lesz egy moderálandó hozzászólás. És ez így megy tovább nap mint nap. Majd látod, hogy vannak ugyan látogatók, de nem annyi, ami megfelel az elvárásodnak. Ennek érdekében viszont, hogy növeld a blogod nézettségét, hirdetni kéne. Kommenteket írni, link csérket kérni, regisztrálni különböző oldalakra, ami segít a látogatók megszerzésére. Nem muszáj bloggeren linkeket kérni, ott van a gportal, a mindenkilapja és bármely más portál, legyen az blogspot, ami készen áll arra, hogy neked úgymond "segítsen"...

Leírod a véleményedet, de nem biztos, hogy mindenkitől fogsz vissza jelzés kapni. Ugyanis sokan vannak olyanok, akik nem írnak vissza, bár ez nem jelenti azt, hogy nem is nézik a blogodat. Szóval ennek egyszerre van negatív és pozitív oldala is. A másik viszont, NE írd ki blogodra, hogy "írj komit". Ez a legrosszabb ötlet, mert minél jobban erőlteted, annál jobban nem fognak írni és 2 perc után egyből kattintanak a következő blogra. Én személy szerint így csinálom. Ha nem akarod a látogatóidat elkergetni, akkor ne vetemedj arra, hogy felszólítod őket arra, hogy na most itt és most mondják el a véleményüket. Hagyni kell őket, majd ha akarnak, akkor írnak...

Véleményem szerint én azokat a szerzőket se értem, akik történeteket írnak. Azokat nem maguk miatt írják, mert szeretik azt csinálni? Nem azért csinálják, hogy örömüket leljék abban, hogy megosszák azt, amin dolgoznak? Akkort mégis miért írják ki sokan azt, hogy "nem fogom folytatni"? Annyira értelmetlen. Értem én, hogy írod,írod és írod, de még akkor sem fognak hozzászólni, de viszont ha megnézed a statisztikát, akkor nem azt fogod látni, hogy napi 3 látogatód van össz-vissz. Erre is csak azt tudom mondani, amit már fentebb leírtam, hogy hirdesd a blogodat. Foglalkozz az olvasókkal és ne erőltess rájuk semmit sem.

Amikor először kezdtem el blogolni, akkor engem is idegesített, hogy kevesen nézik sőt még most is. Tegnap is csak 58 olvasóm volt, és moderálandóm se vol az a hű de sok. De viszont én nem várom a csodát, hogy na majd egyszer lesz  10 hozzászólásom, ki tudja mikor. Ha nem én írok hozzászólásokat, vannak linkcseréim is, FB-én és hasonló oldalakon is kint van a blogom és levélbe is kapok vissza jelzéseket, hogy jó olvasni. Tehát annak érdekében, hogy neked most jó legyen a blogod annyit kéne tenni, hogy nem siránkozol, hanem erőt veszel magadon és teszel is azért, hogy na most érdemes legyen a TE blogodat olvasni...

"Olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és bár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad bele."

"Úgy készültem én is és a családom is, hogy ma vége lesz! És továbbmegyek: a Nemzeti Színház is úgy készült, sőt még talán az RTL Klub is, hogy ma vége lesz, és aztán majd lehet tovább számolni azzal, hogy letöltendő, esetleg felfüggesztett büntetést kapok....."

Stohl András: színész, műsorvezető, de a legfontosabb 3 gyerekes család apa.
Mégis azon a hajnalon karambolt okozott. Egy súlyos és egy könnyebb sérült. Majd tárgyalások sorozata és végül a várva várt büntetés, ami még nem született meg. Idegeskedő emberek, fél száz sajtó, s a folytatás csak szeptember 6-án várható. A színész felsőfokon 2 év 4 hónap letöltendő börtönbüntetést kapott, de jogerős ítélet még nem születet. Kérdés, hogy a továbbiakban felfüggesztett vagy letöltendő  lesz e a büntetése?

"Arra számítottam, hogy ma meg fogják mondani, hogy mi az én sorsom. Aztán következett egy olyan bírósági tárgyalás, amire egyáltalán nem számítottam. Nem számítottam arra, hogy ilyen apró részletességgel végigvesznek mindent, a legapróbb szösszenetig átbeszélnek mindent....." ~ Részlet Stohl András nyilatkozatából.

Mindenki emlékszik a 2010. május. 4-én szombat hajnalban történt közúti balesetre. Ittas állapotban okozott karambol. Aminek következtében pénzbirság, közmunka legsúlyosabb esteben egy évig terjedő szabadság vesztés lehet a következménye. De az, akkori legnagyobb kérdés az volt, hogy a színész segített e a sérülteknek vagy pedig cserben hagyta e őket. Ugyanis a cserben hagyás szintén 1 évig terjedő szabadság vesztésre utal. A balesetben megsérült 3 személy elmondása szerint, azon a szombati hajnalon Stohl András első dolga az volt, hogy cigarettát kért. Majd telefona után nyúlt, felhívta az élettársát és "jól" érhetően azt mondta, hogy jöjjön érte és mondják azt, hogy a balesetet ő okozta. Aminek következtében gondolom én azt akart elérni, hogy a felelősséget áthárítván a feleségére sokkal enyhébbb büntetéssel jöttek volna ki a balesetből. Hiszen "tisztában" volt a következményekkel, hogy ittas állapotban több év börtön büntetést is kaphat. E telefonbeszélgetés után, megfordulván ment oda, az akkor még mindig kocsiban lévő Pali bácsihoz megtudakolván, hogy minden rendben van e vele. Tehát ez nem számít teljes cserben hagyásnak, ugyanis nem fordított hátat mindenkinek és hagyta el a helyszínt.

"Nagyon nehezen tudom elképzelni a felfüggesztettet"

Ügyvédje Dr. Ruttner elmondása szerint 2 pozitív dolog derült a június 21-ei tárgyaláson. A jelek szerint, nem biztos, hogy maradandó fogyatékosságot okozott a baleset. Ami arra utal, hogy így a büntetési tétel 0-3 évig terjedő szabadság vesztésre vezethető vissza. Aminek következtében,hogy ha teljes mértékben nem lesz maradandó fogyatákosság, akkor nagy valószínűséggel felfüggesztett szabadság vesztést kaphat. Gondolom, akkor még ő sem hitte volna, hogy megúszhassa ennyivel.

Véleményem szerint eltekintve attól, hogy ő most celeb, más testi-lelki épségét veszélyeztette. Ami arra utal, hogy meggondolatlanul cselekedett azon a hajnalon. Tehát 2 év letöltendő börtönbüntetést és egy év felfüggesztettet érdemelne. Mégis miért kéne azért máshogy bánni, vele mert híres? Miért kéne felfüggesztetre ítélni, amikor mást is ilyen balesetek miatt zártak börtönbe? Miért kéne vele kivételezni? Így csak az emberek ellenszenvét fogja magának kivívni. Gyűlölközve fognak rá nézni és valószíbüleg már a tv-hez se mehetne vissza. Ez az én véleményem. Most már viszont egyre jobban érdekel, hogy a bíróság milyen döntést fog hozni.

"Ha olyan balesetet szenvedek, amely az életembe kerülhet, azt remélem, hogy gyorsan és azonnal történik majd. Nem akarok tolószékbe kerülni. Ha élek, teljes életet akarok élni, teljesen átélve mindent, mert intenzív ember vagyok."

~Állatkínzás:

Minden olyan beavatkozás az állat életébe, tartásába vagy magatartásába, 
~ nem felel meg az illető faj és fajta etológiai vagy fiziológiai leírásának,
~ nem az állat gyógyítása vagy fájdalmának megszüntetése céljából, illetve más, jogszabály által megengedett okból történik,
~ az állatnak szükségtelenül fájdalmat, tartós félelmet, szorongást, egészségi károsodást, sérülést vagy pusztulást okoz.~

Amikor egy ártatlan állaton éljük ki agressziónkat, akkor keménynek, határozottnak érezzük magunkat. Hiszen egy olyan teremtményt bántunk, ami sem elszaladni, sőt védekezni is alig tud. Egy olyan kedvencünket, amit pár órával/nappal ezelőtt, dédelgettünk, kényeztettünk, szeretgettünk.

Boldogan jött oda hozzánk, hiszen szomorúságunkat megérezvén, egyből tudta, hogy baj van. Sosem bántott minket. Ha kellett megvédett bármilyen támadástól, ha kellett ott volt veled. Ha kellettél neki mellette voltál mondhatni azt, hogy jóban-rosszban. Egyik jó társadat találtad meg az ő személyében. Majd mégis arra vetemedsz, hogy ezt a szeretet fel váltsa a mély érzelmekre alapuló agresszió. Amik felgyülemlettek benned az évek során, azt mind rajta adagolod ki. Elborult fejjel, tudatlanul esel neki. Életét megpecsételve hagyod magára. Míg végül, hogyha van rá esélye, akkor állatvédők megtalálván viszik el a kórházba..

Másik esetben....
Annyira szeretjük házi kedvencünket, hogy nem akarván azt, hogy egyedül legyen, ennek érdekében tenyészetbe fogunk. Legyen az pl.: Golden Retriever vagy esetleg Pit Bull Terrier. Megfelelő körülményektől eltekintve tartsuk őket. Mit sem számítva az, hogy az állat a saját ürülékében van nap mint nap, és étel híján szinte már éhezik. Csont soványra lefogy, különböző betegségeket kap el, de minket még is az érdekel, hogy több legyen. De miért? Miért kell az, hogy szegény állat szenvedjen? Ha nincsen pénz ételre, gyógyszerekre, injekciókra, és rendes telekre, akkor miért kell szörnyű körülmények között tartani? Neki se lenne jó, hogyha egy kis ketrecbe zárnák be és hagynák ott egésznap úgy, hogy még mozogni sem tud. Ennyit az állat iránti szeretetről. Gyönyörű emberek, csodálatos tettekkel. Irígylésre méltó viselkedéssel, mind ez azoknak jó, akik valamilyen céllal börtönbe akarnak saját akaratból menni. Az biztos, így megtudják valósítani....

Nekem is van állatom, igazából tesómé. De, hát ki után megy a macska? Persze, hogy utánam, hogy adjak neki enni. Állati szeretet érez irántam, mert amúgy folyamatosan fújtat, szóval a kötődés közte meg köztem szinte, túlon túl van már a szereteten. De nem értem, szeretetből és "ellenszenvből" mért lehet bántani egy állatot? Ez annyira elfogadhatatlan. Komolyan azt csinálnám a gazdájával, amit a házi kedvencével csinált. Hagy tudja meg, hogy milyen szenvedni. És érezzen együtt szerencsétlen álattal.

'Létre kell hozni olyan helyeket, ahol minden természeti lény menedéket talál, mert talán ezek lesznek az utolsó helyek, ahol az emberi lélek megnyugvásra lel.'

~The Autobots learn of a Cybertronian spacecraft hidden on the Moon, and race against the Decepticons to reach it and to learn its secrets. ~

Mindenki ismeri az alap történetet, hogy vannak a jók, akik a rosszak ellen harcolnak, több-kevesebb sikerrel. A végén mégis győzelmet aratnak. Ha azt nézzük túl sablonos, hiszen majdnem minden filmben ez van. Van a rossz, aki elkezd pusztítani, félig lerombolja a Földet utána mégis a jók győznek, több társuk elvesztésével.

Kibővített változatban:
Az Autobotok újabb lendületes történetét ismerjük meg. A sokak által ismert Optimus fővezér társaival együtt újra visszatér, hogy egy bámulatos filmben tündököljenek ismét. Sam Witwicky és barátai, rendkívüli harcot vívnak az Álcák ellen, lerombolva ezzel Chicago belvárosát. És romba döntve ezálltal a Megan fox rajongók szívét. Ugyanis az idei filmben nem más, mint Rosie Huntington-Whiteley kapott szerepet a filmben. A 24 éves modell, aki most már színésznőként is debütál. Állítások szerint maga Steven Spielberg rúgatta ki Fox-ot, egy kijelentése miatt.:

"(Bay) olyan, mint Napóleon, a kegyetlen, kérlelhetetlen őrültnek kijáró tiszteletet akarja kivívni magának. Olyan akar lenni a forgatáson, mint Hitler, és olyan is. Szóval igazi rémálom vele dolgozni, de amikor nem rendezőként van jelen, nagyon érdekes személyiség” – nyilatkozta a Wonderland Magazinnak.

Gondolom még, akkor ő maga sem gondolta volna, hogy ez a hozzászólása az állásába fog kerülni. Visszatérve az eredeti témára a 3. rész az első kettőhöz képest sokkal gyengébb. Nézettség és bevétel terén, jóval alul múlja még az első részt is. Egy biztos, nem ez lesz az év legtöbb bevételét hozó film. Hiszen még az 1 és a 2. rész öt napos nyitányát sem tudta megdönteni. A Michael Bay álltal rendezett film 3. része, mindössze 156,6 milliót hozott eddig a kasszára. Forgatás közben egy kis ízelítőt adott ötletei közül:

"Nagyon szép erősödő, crescendo vége lesz. Sokkal jobban belemélyed a robotok karakterébe. Legutóbb már megismerhettek néhány robotot, most ennél sokkal jobb képet kaphatnak róluk."

Nos az én véleményem szerint a film túl hosszú. A maga 157 percéből az első 70-80 arról szól, hogy Sam féltékeny Carlyra, mivel a főnöke elég drága ajándékokkal halmozza el a mit sem sejtő lányt. Valamint friss diplomásként különböző állás interjúkra megy el. Gondolom én, ezek lényeges információk, de túl elnyújtsák a filmet, és az utolsó 70 perc van tele csak izgalommal. Ott lehet igazán azt mondani, hogy "húú" vagy "háá" és ott ráz ki a hideg az akció jelenetek láttán. Ahogy látod a több hónapos/éves munkát, amin a színészek, rendezők és egyéb emberek dolgoztak, az teljes mértékben ott fog előtted megelevenedni. Egyszóval elképesztő. Elképesztően valósították meg az elképzelésüket.Szóval akció jelenetekben dús és bámulatos filmet kaptunk tőlük. Nálam 10/10.
A poénos részek kis mértékben, de megtalálhatóak benne, mint az első és a második részben egyaránt. Személy szerint nekem az egyik kedvencem az, amikor Judy Witwicky véleményt nyilvánít Sam kocsijáról. Esetleg még az, amikor Űrdongó Carlyt meglátván veri le a lámpát a falról. Valahogy többet nem nagyon tudok mondani lehet, hogy nem is volt benne más. Pár jelent viszont, amikor az autopályán vannak és harcolnak az álcák ellen, hasonlít nagyon a "Sziget" című filmre, amely 2005-ben debütált a mozikban.

Színészeket megemlítvén Megan Fox-on kívül, a régi szereplők találhatóak meg benne.

Mint pl.: Shia LaBeouf, Josh Duhamel, John Turturro, Julie White, Kevin Dunn

Viszatérve tehát, maga a film jó. Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Unaloműzőnek bármikor megfelel. Lehet, hogy épp ezért kapott  IMDB-n csak közepes értékelést.

Ui: Aki még nem látta a filmet, az Ingyenmozifilmeken megnézheti...

"Megtalálom az összetört szíved minden egyes darabját, aztán újra összerakom. Lehet, hogy sokáig tart, de én türelmes ember vagyok, s végül a barátod leszek."

Lelkisegély...
Mindnekinek jól jön, hogyha törődnek vele, meghallgasák minden baját és, hogyha jó tanácsokkal lássák el. Tudják azt, hogy ha baj van, akkor van valaki, aki meghallgassa őket. Akinek minden gondjukat, bajukat, elmondhatják. És biztosak abban is, hogy ha kell, akkor az a személy szónélkül segíteni fog nekik, akármiben.

Legyen az veszekedés vagy bármi más. Szép dolog a barátásg. De néha ezeket a dolgokat, amik nyomasztanak sokkal könnyebb és sokkal jobb egy vad idegen embernek leírni, elmondani, hogy mi is bánt a szíved mélyén. És gyakran ezekből az alkalmakból tudjuk meg igazán, hogy kik a barátaink. Kikkel tudunk őszintébbek lenni, és kiknek mondjuk el azokat a titkainkat, amit senki más sem tud...

De egy idő után, amikor te már szinte minden dolgot megosztottál vele, akkor rákéne kérdezni, hogy: "és veled mi van?". Nem törődve azzal, hogy őt mi bántsa, mit él át nap mint nap, panaszkodsz állandóan. Ő pedig jó pofát vágva az egészhez hallgat végig és mondja mindig, hogy "minden rendben lesz". Várva azt, hogy néha ő is előtérbe kerül legalább egy kicsit, és várva azt, hogy majd ő is számíthat rád nehéz helyzetekben. Nem az van, hogyha baj van, akkor ráírsz egyből MSN-en vagy felhívod és csak, akkor beszélsz vele, hanem szinte mindennap. Ugyanis, hogyha csak, akkor kell, amikor neked pont bajod van, egyidő után minden rosszra fog fordulni. És már nem fogod őt érdekelni, szinte majd beszélni se akar majd veled és, amikor MSN-re feljössz neki az lesz az első, hogy lelép vagy esetleg letilt. Majd, amikor újra beszéltek megint előjössz a gondokkal, hogy "szakított velem" vagy "nem szeret" és elkezdi mondani, hogy "majd találsz mást". Ezen pedig te fogsz kiakadni, amikor ő csak segíteni akar.

Ugyan már, az utolsó dolog velem is megtörtént. Minden nap más valaki volt kiírva a lánynak utána már olyan, hogy "kötél" meg ezek. Majd vagy én írtam rá, hogy "mi a baja" vagy ő rám. Elkezdtünk beszélni, hogy valaki kihasználta, de ő szerette. Mondtam neki, hogy "majd lesz olyan, aki nem fog veled úgy bánni". Erre elzavart messzire, hogy menjek a beszédemmel máshova. Utána pedig mi volt? Az, hogy ő szerelmes belém. Az lényegtelen, hogy előtte azért sírt mert, akit szeretett az ott hagyta és miután beírtam, hogy én nem gondolok úgy rá. Mi lett? Én lettem, a világ köcsöge és, hogy ő nem kell senkinek se. Azóta nem beszéltünk, de valahogy nem is érdekel. Türelmes vagyok, mert már sokan mondták el nekemis, hogy ez a baj az a baj. De néhányan utána basztak vissza kérdezni, hogy: "te még élsz?". Úgyhog szép dolog a barátság, de nem mindig magaddal kéne foglalkozni, hanem azokkal is, akik ott vannak melletted.

Ui: Tisztelet a kívételnek, mert nem mindenki olyan, amit leírta,. Szóval bocsi.

"Fanatikus az az ember, akit nem lehet meggyőzni és nem hajlandó témát váltani."

Rajongás...
Mindenki rajong valakiért vagy valamiért. Eltekintve attól, hogy most egy élőszemélyt "istenítenek" vagy pedig egy stílust esetleg egy tárgyat. De mire jó ez a túlzott imádás? A későbbiekben meddig fog elmenni, hogy imádott tárgyához vagy személyéhez közel jusson? Mire hajlandó azért, hogy esetleg egy szót is váltson azzal, akit magáénak akar? Tévhitbe, illuzióba ringatva magát él. És reméli, hogy egyszer minden úgy lesz majd, ahogy a képzeletében megálmodta.

Szép dolog az álmodozás, de folyamatosan abban a világban élni már beteges. Legyen mindenkinek egy kis világa, amit ő maga épít fel, de ne meneküljön mindig oda vagy pedig ebben az esetben ne higyje azt, hogy az majd áttér valóságba. És hirtelen majd minden úgy lesz, ahogy megálmodta...

Mindenkinek megvan a maga kedvenc énekese/DJ-je/írója/színésze. Szeretik őket, filmeiket/könyveiket/dalaikat nap mint nap hallgatják vagy olvassák. Ez normális. Nincsen benne semmilyen túlfütött érzelem vagy indulat, szimpla szeretet. Szeretik őket mert, amit csinálnak az jó. De, hogyha a szeretet felváltja a gyűlölet más "celebek" iránt? Az semmi jóhoz sem fog vezetni.Klipjeiket nézik, már megvan Youtubeon a 9 millios nézettségi szám, de a kommentek alatta...
A kommentek végig arról szólnak, hogy "ők ezt nem szeretik, milyen rossz, nem kéne neki énekelni". De a kérdés: Akkor minek nézi a klippet és veszi a fáradtságot, hogy véleményt írjon, hogyha nem érdekli? Akkor miért foglalkozik mégis vele? Nem mondom, hogy féltékenység, mert miért is lenne az? Egyből, hogyha valaki azt mondja rá, hogy "nem jó", mindenki azzal jön, hogy "hát féltékeny rá biztos". Mégis mire féltékeny? Arra, hogy az illetőt a fél ország jobban utálja, mint szereti? Erre nagyon irígynek kell lenni komolyan. Egy okos elindította ezt a hülyeséget a többi meg megy utána. Én se bírom pl.: SP-t, de nagyon nem vagyok rá féltékeny sem írigy. Szimplán nem szeretem. Nem hiszem, hogy ezt olyan nehéz lenne elhinni. De nem. Mindenki egyből azzal jön, hogy "csak féltékeny vagy rá, mert neki milyen jó". Igen, és miért is jó neki? Ezen is ellehet gondolkozni....

Én most igen, fan lettem. Blogomból is látni, hogy most David Guetta zenéit bírom jobban. Eddig is szerettem, de miután rábukkantam a honlapjára azóta...
Az egész ilyen "fan" dolog úgy indult, hogy olyan zeneljeátszót akartam blogomra, mint amilyen neki van. Vicces mi? Végig mentem neten a zenelejtászók terén, egy francia oldalon találtam is egy hasonlót, de a végén mégsem azt raktam ki. Majd honlapján rámentem az Elemkivizsgálására, ami ki is adta, hogy Divx web player a lejátszó. De valahogy addig nem jutottam el, hogy letöltsem. Majd jött az, hogy tetszett, ahogy az oldalán van egy állandó kép és, hogy ha görgeted, akkor csak a jobb oldalt viszi, így hát próbáltam ahhoz hasonlítani a blogot. Szóval remélem össze jött. De ha már itt tartunk a kép is az ő honlapjáról van.

Ui: Nem mondom, hogy mindenki egyből olyan, hogy azt mondta, hogy "féltékeny rá tuti". Szóval tisztelet a kivételnek...

"Az író elsősorban nem azért ír, hogy olvassák. Persze hogy szeretné, ha olvasnák. De elsősorban az írásért ír, mindenekelőtt azért, mert ez az ő létezési módja, mert így veszi birtokába - ő és a könyve - a valóságot."

Csodálatos dolog az írás. Főleg, amikor hosszú idők után végre magunk előtt látjuk a kész könyvet. Nem telt bele nap, hogy ne gondoltál volna arra a pillanatra, amikor végre megszületik első regényed. És azokra a percekre vissza gondolva, amikor még azt sem tudtad, hogy hogyan is kezd el. Beleteltek a percek/órák/napol/hetek, akár még az évek is, mire minden tökéletes lett. És ott állsz büszkén, első regényeddel a kezedben, ami akár még világhírű is lehet...

De mi van, akkor, hogyha valaki élő személyekrők ír könyvet?...
Legtöbbször kész siker, hiszen tudja valakihez kötni, néha pedig csalódás, amikor nem úgy sikerül valami, ahogyan eltervezte. De, akármi is történik, az írónak nem szabad feladni. Miért? Mert a kihívásokkal meg kell küzdeni. Csak hosszú "gyakorlás" után vállhat azzá, akivé szeretne. És néha peddig el kell viselni az adott személyek hóbortjait, reklamációit és felháborodottságait. Hiába esik rosszul, figyelembe kell venni, hogy milyen tulajdonságuk van azoknak, akikről ír. Az adott helyzetekben mit mondanának és néhány szót pedig meghagyni az eredeti formájában. Ez még mind hagyján...
De ugye az írónak az összetett mondatokkal is tudatában kell lenni. Legyen az, hogy az adott mondatai milyen hosszúak legyenek, hány tagmondatból álljanak és esetleg, hogyha kell, akkor többszörösen összetett mondat legyen. A vessző és a pont használata az egyik legfontossabb. Ugye a kötőszavak elé alapjáraton kell tenni vesszőt, ami azt jelzi, hogy egy hangsúlynak ott vége van. A "hogy" és a "ha" kötősző az, amely előtt feltétlen vannak, esetleg néha még az "és" elé is kerülhet. A másik a szóismétlés. Nagyon idegestíő tud lenni, amikor egy mondatban 3* haljuk az adott szereplőnek a nevét. Lehet helyettesítni is pl.: a lány, vagy az egyik becenevét betenni, esetleg más szavakkal megpróbálni átfogalmazni a mondatot.
A harmadik néha az, hogy pár szót helyesen kéne leírni. Ilyenkor nem szégyellem, hogyha nem tudom, hogy most az adott szót, hogyan is kell írni, akkor google-ba beszoktam ütni és szinte azonnal ki is adja a helyes választ a kérdésemre....

Szerintem most már gondolhatjátok, hogy rólam és Szösziiről írnak történetet. Őszintén én örülök, hogy valaki rólunk ír, megtisztelő. Hiszen nem mindennap kap az ember ilyen ajánlatot. Nekem az alaptörténet tetszik, szóval nem tagadom én nagyon is lájkolom. Csak pár szót meglehetne hagyni eredetileg. Most  csak egyet tudok, ugye a "plazmaarc" helyett "plazma képernyő" lettem. Szerintem maradhatott volna az eredeti szó, amivel illettek. Néha azon csodálkozom, hogy milyen megszólalásaim vannak. Bevallom van, amikor nem tetszik, de van, amikor teljes mértékben eltalál, hogy milyen vagyok. A másik a kedvenc mondatom: "Neked csak Ben, Megan, csak Ben." <-most nem tudom, hogy az én karakteremet nehéz megformálni vagy nem. De, hogyha igen, akkor felőlem nyugodtan fellehet velem venni a kapcsolatot és most beszélni arról, hogy ide vagy oda mit lehetne írni. Nem mondom, hogy most felszólítom, hogy beszéljen velem, mert nem. Ez az ő története nem akarok beleszólni nagyon, hogy hogyan is írja tovább Lilla, csak néha szerintem lehetne velem vagy Szösziivel is beszélni erről...

Ui: Én szívesen írok kommentet a történethez, de néha vissza írhatnál rá:/ meg eleve azt mondtad, hogy kedden lesz folytatás még se lett.....igaz attól függ, hogy hogyan is írod és, hogy mennyi szabadidőd van, de érted:\\ Szóval itt a link, akit érdekel: Lilla Baker-Szabályszegők

"A nőkben még van az általános szerelmi féltékenységen kívül ezer kisebb fajta féltékenység is, amiknek legtöbbje az irigységgel tart rokonságot."

Szerelem....
Csodálatos dolog. Főleg, hogyha a két fél egyformán szereti egymást. Egyformán  hűséget, csodálatot és szerelmet fogad a másik iránt. Olyan mély érzelmeket, amelyek ritkák. És mégis, amikor ilyen emberek közelében vagy, szinte egyből jobb kedved lesz. Boldogabbnak látsz mindent, a magad kis világában is. Szinte velük együtt örülsz mindennek, azt érzed szíved legmélyén, hogy közéjük tartozol.

Majd jön egy apró kis lökés, ami rá ébreszt arra, hogy ez nem igaz. Te ott vagy egyedül, harmadik személyként. Aki, hogyha kell a gyertyát is fogná, hogy nekik jobb legyen. Pár perc alatt teljesítenéd azt, amire megkérnek. Majd elfog egy érzés, amelyet a szíved legmélyén elakarsz folytani és azt akarod, hogy sose jöjjön elő. Félsz, hogy hatalmába kerítene és nem tudnál tőle szabadulni. Egy olyan érzés, amely arra, késztet, hogy szét szedd őket örökre. Magába kerít a féltékenység, amely megmarad benned. Mindent megteszel azért, hogy nekik rossz legyen. Képes vagy összeugrasztani őket, hazugságok hálójába ringatva mindkét személyt. Át írod az általuk alkotott mondatokat, ha kell a szemükbe hazudva azt mondod, hogy "Megcsalt téged." Kitalálsz egy keret történetet, amelyet addig csavarsz, míg a végén te jössz ki belőle nyertesen. Érzéseiken áttörve haladsz a cél felé, szerelmüket porba döntve, hagyod a talpad alatt. Nem foglalkozva a következményekkel. Csak az lebeg a szemed előtt, hogy véghez vidd azt, amit kiterveltél. Ha kell, facebookot és msn-ent törsz fel. Az ő nevükben beszélsz velük, és próbálsz minél bántóbb mondatokat kitalálni. Már nem is érdekel, hogy nem másnak adod ki magadat. Csak vagy a gondolatokkal a szíved mélyén, szomorúan, boldogtalanul. Mire pedig feleszmélsz, hogy mit tettél, addigra mindennek vége. Vége a szerelemnek, amely előtted bontakozod ki és miattad ért véget. Vége két fiatal erős érzelmeinek, amelyet akarattal tiportál el. És vége az életednek, amely magad miatt ment tönkre. Úgy érzed, hogy elkell előlük menned. Minél előbb az érzelmeidet velük kapcsolatba elkell rejteni. Nem tudnál a szemükbe nézni. Félsz. Félsz attól, hogy még tovább rontanád a helyzetedet. Félsz attól, hogy örökre utálnának. Nem mered be vallani, hogy az egészet te csináltad, puszta féltékenységből. Amelyet próbáltál eltiporni magadban, de mégis felül kerekedett rajtad és érzelmileg a porba tiport. Ott állsz még mindig boldogtalanul, és nincs senki, aki a segítségedre sietne. Képes voltál arra is, hogy egy harmadik személyt létre hozzál és úgy beszélj a fiu nevében, hogy megtudd, hogy mit érez a lány iránt. Képes voltál arra, hogy kideríts azt, hogy őszintén szereti e a lányt. Te építettél fel mindent és egyben te is tetted tönkre azt, amit létrehoztál. Mégis az élet megy tovább....

Egyik barátom is most esett túl egy szakításon, hála egy harmadik személynek. Egy olyannak, aki képes volt másra azt mondani, hogy ku*va. Közben pedig?....
Közben pedig ő feküdt le a fiuval, ezáltal elérvén azt, hogy tönkre téve egy kapcsolatot él boldogan szerelmével. Ami lehet, hogy nem is fog olyan sokáig tartani. Hisz, ha a fiu képes volt megcsalni a barátomat, akkor lehet, hogy hamarosan talál egy negyedik személy és így tovább, és így tovább....
Lehet, hogy a srác csak kalandra vágyik, ezáltall kihasznála a mostani lány naivitását is...

Ui: Utóbbi időben (az utolsó 2 napban) döbbentem rá arra, hogy gyakran a szerelem ott van a szemed előtt, csak észre kell venni....

"Amíg a szívem utolsót nem dobban, szeretni foglak az életemnél is jobban."

Emlékszem az első szerelmemre...13 éves voltam azt hiszem, mindig, amikor megláttam alig vártam, hogy beszéljek vele tudjam ,hogy mit gondol rólam és, hogy mit szeretne. Mesébe illő volt számomra, semmi gond, semmi baj szinte minden tökéletes volt. Amikor belenéztem a szemeibe a gyomrom görcsbe rándult, remegett a kezem, és néha alig mertem hozzá szólni.

Az első csók? Hm...szín tisztán emlékszem rá. Nem tudtam, hogy mire számítsak utána, de félve tettem egy lépést és megtettem azt, amit már régóta akartam. Megcsókoltam. Van akinek akkor nem volt nagy előre lépés, de nekem igenis sokat jelentett. Tudtam, hogy az a nap összekötött minket, erősen. Egy mosoly, egy nap, egy csók és minden megváltozott. Gyerekesen örültem annak, amikor megláttam, és ha pár percet is, de együtt töltöttünk örömmel mentem oda hozzá és nem azzal a gondolattal, hogy majd csak később látlak. De mint mindennek egyszer ennek is vége lett, és minden megváltozott. Egy világ dőlt bennem össze. Nem tudom, hogy ti, hogy viseltétek, de én nehezen. Soha se bírtam szakítani csak akkor hogyha valami nagyon nem ment vagy pedig muszáj volt, esetleg ez volt jó döntés...Én így emlékszem vissza az első szerelmemre....Egy történet mely elindult és befejezetlenül következnek a hosszabbnál hosszabb fejezetek...

A mai szerelmek pedig...
Azok csak gyenge kötődések, mellyel a másik iránti tetszésünket fejezzük ki. Némelyik csak gyenge hóbort, hogy legyen valaki, akit magad mellett tudhatsz. Divatból van, mert azt akarod, hogy mint a többi barátodnak, barátnődnek neked is legyen valakid. Valakid, akire ha kell számíthatsz, aki ha kell mindent megtesz érted. Aki a végtelenségig menne utánad.
De lehet, hogy csak egy "gyorsabb" partnert akarsz magad mellé. Egy olyan pár órásat, max naposat. Gyakran elcsodálkozom azon, hogy miket mondanak nekem néha. Hogy-hogyan is tudják leírni, amit akarnak. És, hogy miért csinálják azt.
Ilyen például (sajnos már rendesen nincs meg, csak úgy, hogy Szösziinek írtam msnen):

Felvett egy másik valami Éva  ez is kemény, ő meg olyanokat írt...: szivesen csókolóznék veled..le is feküdtem volna veled, néztem mint a moziba.. van 1 másik Alexandra ő még aranyos is...: szivesen járnék veled, aranyos vagy meg minden....

вєвє™: köszi  aranyos vagy
----:  nm, én szivessen járnék ved
вєвє™: aranyos vagy megminden ...csak most nekem kell párnap h ezt a "borzalmas" 2 napot elfelejtsem
----: értem
вєвє™: remélem nem bántottalak meg..
----: nem
вєвє™: akkor jó
----: és párnap mulva nem járunk?

Egy lány, miért hanyagolja el így magát? Miért ajánlja fel magát? Miért jó ez neki? Tartása már szinte nincsen. Értem én, hogy barátot akar, de ezzel...
Ezzel csak azt éri el, hogy lehet, hogy később a ragaszkodása miatt nem fogják annyira szeretni...

Ui: Szöszii Blogja <- Szerelemről további és egyéb bejegyzéseket is találsz. (Lehet, hogy egy kicsit "nagyon" nyálas voltam az elején...)