"- Vess egy pillantást magadra egy tükörben! Ki néz vissza rád?
- Az, aki lenni szeretnél?
- Vagy olyasvalaki, akinek lenned kellett volna? Az az ember, aki lenni akartál, de nem sikerült?
- Azt mondja valaki, hogy képtelen vagy rá, vagy nem leszel az? Pedig lehetsz!
- Higgy abban, hogy a szerelem körülötted ólálkodik!
- Hidd el, hogy az álmok valóra válnak, minden nap, mert így van!"

Volt egy álom, amelyben hittem. Egy álom, melyet komolyan elakartam érni. De, ahogy jött úgy ment. Mintha egy barátot veszítenél el, aki felszáll egy vonatra és tova megy. Te pedig állsz ott tudatlanul, gondolkozván azon, hogy: "Miért?!", "Miért kellett ennek meg történnie..."

Hiszel az álmokban?
Hogy egyszer valóra válnak minden gond nélkül?
Hogy azok között a szerencsések között leszel te is, akinek egy nagy álma teljesülni fog?

Én nem hiszek.  Bárki 2 perc alatt letudja rombolni az álmaidat. Te pedig ott állsz majd tudatlanul, megrökönyödvén gondterhelten. Azon gondolkozol, hogy mivel érdemelted ezt az egészet ki, hogy miért is történik ez meg veled. Hitegetett, dicsért, tanácsokat adott, segített neked, mindezt azért, hogy neki jó legyen. Hogy kíváncsi legyen arra, hogy milyen is vagy valójában. Nem akarod,  hogy ez az egész megtörténjen. Nem akarod, hogy még egy álom döljön benned össze, de ez történik. Teszed fel a többél több kérdést, választ vársz rá...de nem kapsz..... Ott vagy magadnak, a magad kis világában. Gondolkozol, jár az agyad, nem érdekel az, hogy ki mit mondd csak 1 illetőre tudsz gondolni....

Nem érted? Nem is kérem, hogy értsd. Én se értem magamat, hogy hogy tudok apróbb dolgokon kiakadni. De sajnos ezen változtatni nem tudok. Van, mikor nem veszem magamra a dolgokat és nem is figyelek rá, de az csak gyűlik és gyűlik. Majd jön egy újabb dolog, ami már szinte olyan, mintha teherként nehezdene rád és nem bírod elviselni....

P.S: Lehet zagyvasád, de ez van. Köszönöm Szöszii, hogy mellettem voltál Ł