"Ádám és Éva utóda vagy. Márpedig ez akkora tisztesség, amitől még a legszegényebb koldus is emelt fővel járhat, és akkora szégyen, amitől még a legnagyobb császárnak is meggörbed a háta. Légy hát elégedett."
Ott vagy!
Egy tükör előtt állva, melyben magadat látod.
Egy tükör előtt állva, melyben az életedet látod.
Egy tükör előtt állva, mely nap mint nap azt suttogja az arcodba, hogy: "EGY SENKI VAGY"!.
Mely, ha kell felébreszt, hogy "mi" vagy "ki" is vagy valójában. Amely a TE igazi énedet tükrözi. Nincs lakásod, nincsen családod, nincsen állásod, csak te vagy ott magadnak egyes egyedül. Magadra számíthatsz senki másra. Akit régen a barátaidnak mondtál azok mind elhagytak, élik a saját világukat szerető családjaik mellett. Azokat az álmokat valósították meg, amiket TE akartál. Azokat, amikért TE tepertél mindenhol, de neked még sem sikerült. Majd rádöbbensz arra, hogy nem tudod, hogy hova is tartozol valójában. Csak kóborolsz jobbra-balra, mész a magad feje után. Néha betérsz egy kis kocsmába, ahol az alkoholba temeted a bánatodat ahelyett, hogy talpra állnál. Ahelyett, hogy egy új életet kezdenél. Egy elromlott alkoholista vagy, aki a csodát várja.
Tudjátok, hogy kikről írok, ugye? Mindenhol megtalálhatóak: boltoknál, aluljárókban, plázákban.
Ha kell "zaklatnak", hogy megszánd őket és adj nekik egy kis pénzt. Ha kell a SAJÁT gyerekeiket ültetik ki az utcára KOLDULNI, hogy legyen mit enniük. Ez a családi idill? Hogy "otthon" olyan körülmények között élnek, amit TI else tudtok képzelni. Abból a kis pénzből költekeznek nap mint nap, amit kaptak. De az a legrosszabb, hogy ITALRA költik mindet. Abban a tudatban élnek, hogy nekik már ígyis - úgyis mind1. Az se zavarja őket, hogy mi lesz a gyerekeikkel vagy, hogy mi lesz holnap. Csak az a lényeg, hogy a napi cigaretta és alkohol adag meg legyen. Vicces, nem? Más bármit megtenne azért, hogy újra kezdhetné az életét. Képes lenne talpra állni és új életet kezdeni egy olyan helyen, ahol nem ismerik. Képes lenne úgy élni, hogy mindent megtenne azért, hogy az álmait megvalósítja. Ők pedig úgy vannak vele, hogy már mind1. Azt hiszik, hogy mindent megtettek azért, hogy jobb legyen, pedig nem. SEMMIT sem tettek. Csak siránkoztak azon, hogy nekik milyen rossz. Nem tudtak talpra állni egy erős megrázkódatás után, nem tudtak szembe nézni a dolgokkal és mérlegelni a helyzetet, pedig az lett volna a legjobb. Egy megfelelő otthont teremteni, amiben mindenki boldog és örülnek, hogy együtt lehetnek. Nincs semmilyen akadály, ami elválaszthatná őket egymástól. Anya, apa, gyerekek.
De a rideg valóság hiába adja nap mint nap a tudtukra azt, hogy kicsodák, nem zavartatják magukat. Ugyanúgy koldulnak, ugyanúgy folytatják a megszokott életüket. De valami mégis arra készteti őket, hogy már nem éri meg újra kezdeni. Lelkileg olyan sebeik vannak, amki az idők múlásával sem gyógyulnak be...
