"Néha arra gondolok, neked is halnak kellett volna születned. (...) Tökéletesen alkalmas vagy rá: hidegvérű, síkos és ostoba."

Gondolkoztatok már azon, hogy mi lenne, hogy ha minden egyszerű lenne?
Hogyha annyi lenne az egész élet, hogy szólsz egyet és már megis szerezted azt, amit akartál?

Nem kéne semmiért sem küzdeni, csupán az ölünkbe hullana minden egytől-egyig, amit szerettél vagy szeretnél. Nincs semmi se, ami hátráltatna megvan mindened, ami kell pénz, hírnév, barátok, tökéletesség. Csak egy valamit felejtettél el, hogy olyan, hogy  TÖKÉLETES olyan NEM létezik. Senki sem születik hibátlanul, makulátlanul, jól neveltem vagy esetleg úgy, hogy az élete már maga a tökély. Senki se születik úgy, hogy megvan mindene, hogy a kisúját sem kell megmozdítani.
Nincs olyan, hogy "ÉN tökéletes vagyok" csupán az van, hogy anyuci meg apuci gazdag te meg elvagy kényeztetve.

Nincs olyan, hogy kitartás vagy küzdés, csupán az van, hogy nyávogsz egy sort és előtted van minden.
Nincs olyan, hogy szeretet. És miért? Mert, azt PÉNZBEN méred. Annyira elvakultan elvagy kényeztetve, hogy szinte már semmibe se veszed azt, hogyha kapsz valamit. Oda dobod a többi kis játékszered mellé, amit kaptál. Legyen az ruha vagy esetleg telefon. Nem érdekel semmi/senki más, csak MAGADDAL tudsz törődni. Azt akarod, hogy minden úgy legyen, ahogy te akarod. Azt hiszed, hogy ha parancsolsz, ugráltatsz, kibeszélsz másokat, akkor tisztelni fognak. Tisztelet? Viccnek is rossz. Mit akarsz elérni, hogy ha ilyen vagy? Megakarod magad utáltatni? Ó....hát ez sikerült. Gratulálok hozzá. Ott vagy a magad álltal kitalált, kialakított világoddal, ahol minden tökéletes. Ott vagy a kisváradban, amit senki se tud tönkre tenni, mert TE nem rendelkeztél úgy, hogy vége legyen. Ott vagy szeretet hiányosan, DE mégis azt mutatod, hogy minden jó. Semmi baj sincsen, mert nem akarod, hogy megtörjenek. Majd mulnak az évek és rájössz, hogy nincs semmid se. Akiket a barátaidnak hittél elhagytak, akiért oda voltál észre se vesz. A szüleid meg... A szüleid pedig sajnálják azt, hogy a gyermekük erre az útra tévedt. Arra hogy a saját maga formálta életét tette tökéletlenné. És miért? MIÉRT? Azért, mert a naivitása az egekben volt az egoja pedig már több helyen nem fért el. Ennyit a te tökéletesnek hitt világodról. Ennyit az olyanokról, akik lenéznek másokat. Annyit azokról, akik szeretnek másokat a porba tiporni, puszta szórakozásból. A végén pedig rádöbbensz arra, hogy FÉLTÉKENY vagy. Majd magadban kérdezgeted s várod a választ, hogy mégis miért lennél az...Hiszen megvan mindened, ami kell, de még sincs. NINCS SEMMID SE. Ott vagy egyedül és ezt mind MAGADNAK köszönheted. Büszke lehetel magadra....nagyszerű vagy....a saját és mások életet cseszed így el...ami neked...TÖKÉLETESEN megy...