"A nagyon nagy öröm, ami olyan nagy, hogy az már felfoghatatlan - amikor elérkezik az ideje, kiszabadít mindenféle sötétséget, mindenféle kínokat és félelmeket."

Amikor először kezdtem el blogolni, akkor nem hittem volna, hogy ennyire szeretni fogom, mint most. Pár perc alatt megírtam egy kisebb posztot és rögtön tettem is közzé. Nem is nagyon törődtem sem a tartalmával sem a kinézetével. Csak egy egyszerű fekete alap volt, amin a betűk kék színben pompáztak. Egy olyan blog, ami teljes mértékben arról tanúskodik, hogy  2010. Augusztus 6-án még nagyon nem ment az írás. Egy olyan blog, ami az én, akkori világomat tárja fel a maga 2 posztjával együtt. Az a 2 posztom volt az, amiért nem akartam beszüntetni a blogomat.

Gondoltam, hogy jó lesz vissza olvasni az, akkori hülyeségeimet és nem is csalódtam magamban. Röhögve ültem a monitor előtt és azon csodálkoztam, hogy mit írtam én, akkor és, hogy hogyan. 2010. Augusztusában még a blogspot.com-nál voltam, majd úgy döntöttem, hogy költöztetni fogom magamat. Így kerültem át ide. Nem tagadom az, akkori 2. blogomat is ugyanazzal a bejegyzésemmel indítottam, mint az elsőt. Nem volt kedvem újat írni és ihletem sem volt. Majd jöttek az MSN-es balhék és mivel nem akartam mindennap leírni azt, hogy felkeltem és ettem, ezért úgy döntöttem, hogy azokat fogom felrakni. Több, mint 120 bejegyzésem van az előző blogomon, ami csak veszekedés. 120 olyan poszt, amit lehet, hogy nem tudtam megírni normálisan, de az akkori életemet mutassa be a smilekkal együtt. 132 olyan poszt, amit néha daccal néha örömmel írtam. Majd kaptam egy hozzászólást, aminek hatására kezdtem el máshogy "látni" mindent.:

Kedves Blogíró!
Mostanában rengeteg blogra ellátogatok itt a bloggeren, a tiédet immár két hete kísérem figyelemmel.A jellegzetes írásaidtól időnként eltérni jó dolog, saját véleményeidet leírni még inkább az.Amit kérni szeretnék, illetve kritizálni lehet a blogodon, azok a néha komikusan ható mondatok amiket túl ragozva próbálsz tudtunkra adni. Ez már ebben a bejegyzésedben nem látható, de mégis megemlítem neked. Az idézetek remek ötletnek számítanak és főleg egyedinek, egy-két helyen láttam csupán értelmezési problémát, amik nem a leírt szöveghez illettek, a képekkel nagyon feldobod a bejegyzéseid viszont 3-4 kép helyett maradj talán az egy, maximum kettőnél. Éppúgy kifejezik a bejegyzésed mondandóját. A designt is megkritizálnám, szerintem váltanod kellene egy komolyabb sablonra ha már a blogod témája más hangnemet vesz fel. Persze ez már szubjektív véleménynek számít

Így tértem át arra, hogy elkezdtem kifejteni a véleményemet. Leírtam, hogy mit gondolok azokról a dolgokról, amik az én életemben is voltak vagy pedig, amit nem akartam, hogy legyenek. 2011. Márciusában abba hagytam. Időm, sőt kedvem sem volt írni. Igaz mindennap feljöttem, már csak megszokásból is, mert jó volt olvasgatni. Jó volt olvasgatni azt a blogomat, amit 8 hónapig írtam folyamatosan. Büszke vagyok arra, hogy azon a blogom volt napi 300 látogató és a legtöbb oldalletöltés pedig 982 volt. Lehet, hogy valakinek ez mind nem nagy szám, de én odáig és vissza voltam miatta. Az, akkori kinézeteket pedig köszönöm Szösziinek.

És eljutottam addig, hogy a mostani blogomat írom immár 1 hónapja. Tegnap volt igaz az 1 hónapos "forduló", de megakartam várni a mai napot. Ugyanis összeszámoltam rajta mindent. A látogatóktól kezdve az oldalletöltésig, és az eredmények, amik kijöttek szerintem nagyon is jók.

Összes oldalletöltés: 6881
Összes megtekintés: 1684
Összes látogató: 2106
Összes komment: 183
Bejegyzések: 20

Nem tudom, hogy tudok e írni vagy nem. Nem tudom, hogy nekem való e a blogolás. De azt tudom, hogy szívből csinálom mert szeretem és szeretek írni.  Amikor pedig úgyvagyok, hogy van ihletem, akkor pedig izgulok alig várom, hogy leírhassam. Van bennem egy ilyen kis csomó, ami alig várja, hogy írjak. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de számomra nem az. És olyan jól esik, hogy nap mint nap nézitek. Szóval köszönöm:)