"Az író elsősorban nem azért ír, hogy olvassák. Persze hogy szeretné, ha olvasnák. De elsősorban az írásért ír, mindenekelőtt azért, mert ez az ő létezési módja, mert így veszi birtokába - ő és a könyve - a valóságot."
Csodálatos dolog az írás. Főleg, amikor hosszú idők után végre magunk előtt látjuk a kész könyvet. Nem telt bele nap, hogy ne gondoltál volna arra a pillanatra, amikor végre megszületik első regényed. És azokra a percekre vissza gondolva, amikor még azt sem tudtad, hogy hogyan is kezd el. Beleteltek a percek/órák/napol/hetek, akár még az évek is, mire minden tökéletes lett. És ott állsz büszkén, első regényeddel a kezedben, ami akár még világhírű is lehet...
De mi van, akkor, hogyha valaki élő személyekrők ír könyvet?...
Legtöbbször kész siker, hiszen tudja valakihez kötni, néha pedig csalódás, amikor nem úgy sikerül valami, ahogyan eltervezte. De, akármi is történik, az írónak nem szabad feladni. Miért? Mert a kihívásokkal meg kell küzdeni. Csak hosszú "gyakorlás" után vállhat azzá, akivé szeretne. És néha peddig el kell viselni az adott személyek hóbortjait, reklamációit és felháborodottságait. Hiába esik rosszul, figyelembe kell venni, hogy milyen tulajdonságuk van azoknak, akikről ír. Az adott helyzetekben mit mondanának és néhány szót pedig meghagyni az eredeti formájában. Ez még mind hagyján...
De ugye az írónak az összetett mondatokkal is tudatában kell lenni. Legyen az, hogy az adott mondatai milyen hosszúak legyenek, hány tagmondatból álljanak és esetleg, hogyha kell, akkor többszörösen összetett mondat legyen. A vessző és a pont használata az egyik legfontossabb. Ugye a kötőszavak elé alapjáraton kell tenni vesszőt, ami azt jelzi, hogy egy hangsúlynak ott vége van. A "hogy" és a "ha" kötősző az, amely előtt feltétlen vannak, esetleg néha még az "és" elé is kerülhet. A másik a szóismétlés. Nagyon idegestíő tud lenni, amikor egy mondatban 3* haljuk az adott szereplőnek a nevét. Lehet helyettesítni is pl.: a lány, vagy az egyik becenevét betenni, esetleg más szavakkal megpróbálni átfogalmazni a mondatot.
A harmadik néha az, hogy pár szót helyesen kéne leírni. Ilyenkor nem szégyellem, hogyha nem tudom, hogy most az adott szót, hogyan is kell írni, akkor google-ba beszoktam ütni és szinte azonnal ki is adja a helyes választ a kérdésemre....
Szerintem most már gondolhatjátok, hogy rólam és Szösziiről írnak történetet. Őszintén én örülök, hogy valaki rólunk ír, megtisztelő. Hiszen nem mindennap kap az ember ilyen ajánlatot. Nekem az alaptörténet tetszik, szóval nem tagadom én nagyon is lájkolom. Csak pár szót meglehetne hagyni eredetileg. Most csak egyet tudok, ugye a "plazmaarc" helyett "plazma képernyő" lettem. Szerintem maradhatott volna az eredeti szó, amivel illettek. Néha azon csodálkozom, hogy milyen megszólalásaim vannak. Bevallom van, amikor nem tetszik, de van, amikor teljes mértékben eltalál, hogy milyen vagyok. A másik a kedvenc mondatom: "Neked csak Ben, Megan, csak Ben." <-most nem tudom, hogy az én karakteremet nehéz megformálni vagy nem. De, hogyha igen, akkor felőlem nyugodtan fellehet velem venni a kapcsolatot és most beszélni arról, hogy ide vagy oda mit lehetne írni. Nem mondom, hogy most felszólítom, hogy beszéljen velem, mert nem. Ez az ő története nem akarok beleszólni nagyon, hogy hogyan is írja tovább Lilla, csak néha szerintem lehetne velem vagy Szösziivel is beszélni erről...
Ui: Én szívesen írok kommentet a történethez, de néha vissza írhatnál rá:/ meg eleve azt mondtad, hogy kedden lesz folytatás még se lett.....igaz attól függ, hogy hogyan is írod és, hogy mennyi szabadidőd van, de érted:\\ Szóval itt a link, akit érdekel: Lilla Baker-Szabályszegők
