"A nőkben még van az általános szerelmi féltékenységen kívül ezer kisebb fajta féltékenység is, amiknek legtöbbje az irigységgel tart rokonságot."
Szerelem....
Csodálatos dolog. Főleg, hogyha a két fél egyformán szereti egymást. Egyformán hűséget, csodálatot és szerelmet fogad a másik iránt. Olyan mély érzelmeket, amelyek ritkák. És mégis, amikor ilyen emberek közelében vagy, szinte egyből jobb kedved lesz. Boldogabbnak látsz mindent, a magad kis világában is. Szinte velük együtt örülsz mindennek, azt érzed szíved legmélyén, hogy közéjük tartozol.
Majd jön egy apró kis lökés, ami rá ébreszt arra, hogy ez nem igaz. Te ott vagy egyedül, harmadik személyként. Aki, hogyha kell a gyertyát is fogná, hogy nekik jobb legyen. Pár perc alatt teljesítenéd azt, amire megkérnek. Majd elfog egy érzés, amelyet a szíved legmélyén elakarsz folytani és azt akarod, hogy sose jöjjön elő. Félsz, hogy hatalmába kerítene és nem tudnál tőle szabadulni. Egy olyan érzés, amely arra, késztet, hogy szét szedd őket örökre. Magába kerít a féltékenység, amely megmarad benned. Mindent megteszel azért, hogy nekik rossz legyen. Képes vagy összeugrasztani őket, hazugságok hálójába ringatva mindkét személyt. Át írod az általuk alkotott mondatokat, ha kell a szemükbe hazudva azt mondod, hogy "Megcsalt téged." Kitalálsz egy keret történetet, amelyet addig csavarsz, míg a végén te jössz ki belőle nyertesen. Érzéseiken áttörve haladsz a cél felé, szerelmüket porba döntve, hagyod a talpad alatt. Nem foglalkozva a következményekkel. Csak az lebeg a szemed előtt, hogy véghez vidd azt, amit kiterveltél. Ha kell, facebookot és msn-ent törsz fel. Az ő nevükben beszélsz velük, és próbálsz minél bántóbb mondatokat kitalálni. Már nem is érdekel, hogy nem másnak adod ki magadat. Csak vagy a gondolatokkal a szíved mélyén, szomorúan, boldogtalanul. Mire pedig feleszmélsz, hogy mit tettél, addigra mindennek vége. Vége a szerelemnek, amely előtted bontakozod ki és miattad ért véget. Vége két fiatal erős érzelmeinek, amelyet akarattal tiportál el. És vége az életednek, amely magad miatt ment tönkre. Úgy érzed, hogy elkell előlük menned. Minél előbb az érzelmeidet velük kapcsolatba elkell rejteni. Nem tudnál a szemükbe nézni. Félsz. Félsz attól, hogy még tovább rontanád a helyzetedet. Félsz attól, hogy örökre utálnának. Nem mered be vallani, hogy az egészet te csináltad, puszta féltékenységből. Amelyet próbáltál eltiporni magadban, de mégis felül kerekedett rajtad és érzelmileg a porba tiport. Ott állsz még mindig boldogtalanul, és nincs senki, aki a segítségedre sietne. Képes voltál arra is, hogy egy harmadik személyt létre hozzál és úgy beszélj a fiu nevében, hogy megtudd, hogy mit érez a lány iránt. Képes voltál arra, hogy kideríts azt, hogy őszintén szereti e a lányt. Te építettél fel mindent és egyben te is tetted tönkre azt, amit létrehoztál. Mégis az élet megy tovább....
Egyik barátom is most esett túl egy szakításon, hála egy harmadik személynek. Egy olyannak, aki képes volt másra azt mondani, hogy ku*va. Közben pedig?....
Közben pedig ő feküdt le a fiuval, ezáltal elérvén azt, hogy tönkre téve egy kapcsolatot él boldogan szerelmével. Ami lehet, hogy nem is fog olyan sokáig tartani. Hisz, ha a fiu képes volt megcsalni a barátomat, akkor lehet, hogy hamarosan talál egy negyedik személy és így tovább, és így tovább....
Lehet, hogy a srác csak kalandra vágyik, ezáltall kihasznála a mostani lány naivitását is...
Ui: Utóbbi időben (az utolsó 2 napban) döbbentem rá arra, hogy gyakran a szerelem ott van a szemed előtt, csak észre kell venni....
