"Ne haragudj, de meghalok,
mert élek - egyszerű dolog.
Ha jó, ha rossz: majd megszokod."
Öngyilkosság......néha a legkönnyebb e mögé bújni. Könnyebb, mint szembenézni a dolgokkal. Könnyebb elmenekülni és mindent magunk mögött hagyni, nem törődve ezáltal másokkal.
Nem törődve azzal, hogy milyen zűrt, fájdalmat fogunk magunk mögött hagyni.
Nem törődve azzal, hogy lehet, hogy valakinek szüksége van rád.
És nem törődve azokkal, akik tisztán és őszintén szeretnek.
Mindent feláldozva, eddigi munkádat férre dobva hagysz el mindenkit, nem számolva a következményekkel. Többnél-több kiváltó oka lehet, hogyha arra gondolsz, hogy te azt az utad választod. Szinte egy meggondolatlan döntés és mindenkit elhagysz. Lehet egy szerelmi csalódás, vagy egy alkoholista döntése. Vagy pedig egy divat hóbort, mely éppen végig söpör az országon. Menőnek titulálod magadat, hogy felvágtad az ereidet, holott csak gyávaság az egész. Gondolatodban, a te képzeletbeli világodban lehetsz menő, hiszen minden olyan, amilyennek te megálmodod. De a valóságban pedig lehet, hogy épp e miatt nem fognak komolyan venni. Ez az egész, hogy vagdosod a fő eredet a csuklódon, szimpla, meggondolatlanság, amelyet egy szomorú lelki állapotodban teszel. Ez gyávaság, megfutamodás, nem tudsz gondolkodni, inkább sajnáltatod magadat, amikor szembe kéne nézned a dolgokkal. Gyáván megfutamodsz minden elől, vállalva ezzel azt, hogy nem vagy képes semmi komoly döntésre sem. Egyszerűen egy buta gyerek vagy, aki szeretre vágyik...
Bár lehet olyan döntés is, amit nem józan gondolatodban tettél. Egy mámoros, itallal és droggal teli nap, amely arra késztet, hogy ez lesz a legjobb. Minden pénzedet folyamatosan az italra költöd, reggel, délben, este a kocsmában ülsz. Nem vagy képes józan döntésre. Szinte már a házat elárverezed a fejed felől, a családoddal nem törődsz, csak a haverokkal. Mindig elsősorban a bulik, másodsorban a család. Szinte nem érdekel, hogy hány gyermekes apuka vagy. Hazamész késő este, le sem mosakodva fekszel be az ágyyba részegen, míg a családod azon aggódott, hogy mit tettél ugyan. Elköltve a család pénzét élsz pár óráig a mennyekben, míg otthon szenvednek mer már nincs mit enni. Különböző híreket terjesztesz, ami már szinte nem is igaz és azzal fenyegetőzöl, hogy öngyilkos leszel. Holott csak a fejedben van a baj, mert a testvéred és az egyik szülőd is volt már bolondok házában és elvonón is. És attól félsz, hogy te is oda fogsz jutni. Tudom miről beszélek, ugyanis van ilyen rokonom sajnos....
Nem rég az egyik barátom is öngyilkos akart lenni, egy szerelmi csalódás miatt. Beletelt pár "sok-sok-sok" percbe míg megtudtam úgymond "nyugtatni", hogy nem szabad e miatt az életét feladni. Így megkérdeztem tőle azt, hogy milyen volt a lelkiállapota, hogy arra késztette majdnem, hogy életét eldovba, hagyjon maga után mindenkit. A válasza pedig ez volt.:
"Szomorú és csalódott olyan hiány érzet szerű állapot. Olyan mintha a szíved egy darabját kitépnék. És elveszítenél valamit. Például egy barátott vagy szülőt. Gyakorlatilag ez is történik. És úgy érzed senki sincs meletted."
Erre csak ez volt a válaszom.:
"Holott, mindenki ott van melletted és őszintén támogatnak minden döntésben, de ilyenkor annyira vak vagy, hogy csak arra tudsz gondolni, hogy mi történt. Mész a magad feje után, meggondolatlanul, komolytalanul, arra várva, hogy irányítsanak egy kicsit, szeressenek, törődjenek veled."
Ui: Remélem, hogy már naggyából letudtalak annyira beszélni az öngyilkosságról, hogy többet eszedbe se fog jutni :) (tudja az, akinek szól)
