Van úgy, hogy az ember mások miatt cselekszik főképpen. Előtérbe helyezi barátai, családja véleményét, gondjait, bajait. Fontosabbnak tartsa azt, hogy tökéletesen megfeleljen az előítéleteknek. Képes arra, hogy máshogy csináljon mindent, más válaszokat adjon és mást mondjon, mint amit valójában érez. Másoknak akar megfelel, amikor még magának se tud. Célba akar érni az életében, egy kis dicséretre, egy kis törődésre és egy kis szeretetre vágyik. Azért tanul, harcol, hogy azoktól az emberektől, akiket imád, pár dicsőítő szót kapjon. Vele együtt örüljenek az elért sikereinek. Kemény megdolgozik mindenért, eléri azokat a feladatokat, amit maga elé kitűzött és a végén....

A végén pedig csak annyit mondanak, hogy "lehetne jobb is, jövőre majd jobb lesz". Se egy komoly szó, hogy "nagyszerűen vittél véghez mindent", se egy kis dicséret, hogy "büszke vagyok rád", csupán annyi a válasz, hogy "jó". Ilyenkor egy világomlik össze. Nem azt akarod, hogy mindent eléd tegyenek, hogy elkényeztessenek, se azt, hogy felnézzenek rád, mert olyan különleges vagy, holott nem így van, mer az egész egy álarc, melyet magadnak építettél fel, hogy megvédd magadat. Mást játszol, egy olyan embert, akit létrehoztál. Egy olyat, aki mindenkinek jó, aki egyformán törődik másokkal és magával. De legbelül majd szét feszít a szomorúság, hogy mit tettél. Csupán csak annyit akarsz, hogy büszkék legyenek rád. Éjjel-nappal azért tepersz a suliban, hogy minden tökéletesen jó legyen és, hogyha vége, akkor azt mondhasd otthon, hogy "Igen megcsináltam!". A végén pedig ott maradsz egyedül, a gondolatoddal a bajaiddal, mert senkinek se vagy annyira fontos.

Amikor pedig, mások azzal dicsekednek, hogy milyen nagyszerű minden, elmondják azt, hogy megkapták álmaik tárgyát, legyen az ruha, autó vagy egyéb más apróbb kis tárgy. Akkor döbbensz rá, hogy amit magadnak akarsz, amiért dolgoztál, amiért igyekszel, azt mások pár perc alatt elérik. Az álmaidat, amire vágysz, amivel törődsz 2 szóval kilehet törölni. "Én megkaptam." Ekkor elkap, az irigység, hogy "dehisz ez az én álmom volt, ezt én akartam elérni, nekem sose fog összejönni." és rájössz, hogy néha minden hiába van. Mások kettőt szólnak és mindent eléjük tesznek de még, akkor se vallják be néha maguknak, hogy hiába hiszik azt, hogy tökéletesen élnek valami, akkor is hiányozni fog az életükből. És lehet, hogy egy olyan dolog, amit nem tudnak megvenni. Te pedig ott vagy, azokkal az értékes dolgokkal, amik másoknak nincsenek meg.

Lehet, hogy összevisszaságnak tűnik, de én értem. Hiszen, valljuk be én is azért tanultam, hogy otthon boldogan mondhassam el, hogy mennyi lett az átlagom mit értem el. És mit mondtak rá? Azt, hogy "lehetne jobb is". Ez a 3 szó az, ami pár perc alatt összetör legbelül.