"Eredeti témám a cigaretta lett volna, mert jártas vagyok benne. De kaptam egy érdekes kommentet, amiben sok igazság van, és akkor gondolom úgyillik, hogyha a 14 éves korosztályról írtam, akkor a saját korcsoportomról is fogok . Lássuk be abba jártasabb vagyok. (Sokan mondták, hogy írjak magamról, így néhány infó rólam is kiderül.)"

Korcsoportom: 18 éves.
Betegségben szenvedő alany esete? : Hülyeséget gyártó, másokkal foglalkozó egyed.
Saját testi-lelki helyzetét rongálta? : Cigarettáztam 1 évet, azon kívül nem kis mértékben ittam.
Multidő jelű válaszok? : Leszoktam. Nem akarom időelőtt tönkre tenni magam.
PC, fültágító, tetkó? : Fülbevalóm van.
Belső tulajdonságok? : Nem szorulok arra, hogy magamat dicsősítsem vagy leépítsem.
Hobbi? : Foci és deszka.
Balesetek: Nem egyszer tört be a fejem, és a tavalyi nyár folyamán sikeresen leestem a lépcsőről.
Egyéb tudni való? : Ismerj meg a blogból.

Én is csináltam már sok hülyeséget életemben, ha akartam ha nem. Bántottam már meg másokat nem szándékosan, de voltak köztük olyanok, akiket vissza-vissza alapon. Elvem, megdobnak kenyérrel dobj vissza smileval. Miért pont azzal? Sokan nem szeretik az áll mosolyt veszekedés közben. Nekem se tartozik a kedvenceim közé. Pár perc alatt gondolkozós helyzetbe lehet vele tenni, néha pedig a kedvem is elmegy tőle. De térjünk át a témmámra.
Szóval a nagybetűs felnőtté válás kezdete a 18. év. Miért is nehéz? Talán azért, mert dönteni kell arról, hogy a jövőben mit szeretnél kezdeni az életeddel. Sok mindenkinek pedig ez a kor, a felettébb szórakozást jelenti. Nagy vagyok megtehetek bármit, szülői engedély nem kell hozzá, ott teszem magam "tönkre" ahol akarom. Hiszen, miénk a világ. Nem parancsol senki sem, mindenki megy a maga feje után. Játszuk a nagyot, aki mindent tökéletesen csinál. Cigizzünk, drogozzunk, igyunk egy kis detoxszal a tetején. Mindennap csináljunk olyat, amire másnap nem emlékszünk. Mindenki megy a divat után. Amint bejön egy új őrület, mindenki azonnal vállt, csak hogy ne lógjon ki a sorból. Leginkább szerintem az egyediség számít. Persze, nem mindenki ilyen. Van, aki tudja, hogy mi akar lenni, mit szeretne csinálni, mértékkel iszik vagy cigizik. Van, aki pedig inkább ki se próbálja, hiszen nem éri meg.
Amikor 16-17 voltam, nálam akkor volt az ez időszak. "Tegyünk meg bármit, hiszen ki foglakozik velem?" Kolis voltam még, akkor. Anyum pedig azt hitte, hogy drága fia minden nap rendesen időben elvégzi a dolgait nem mászkál el sehova se. Csalódást kell okoznom. Majdnem minden este kint voltam, barátokkal ittunk cigiztünk hétvégenként pedig nagyobb bulikba mentünk. Annyi a szerencse, hogy a tanulmányi átlagomon ezt nem lehetett észre venni. Gondolom ilyenkor azt hiszik, hogyha az illető iszik, cigizik este nincs otthon a legtöbb esetben, akkor épphogy kettesel átmegy. Kikell, hogy ábrándítsalak benneteket. Mindezek mellett lehet tanulni. Átlagomat inkább nem teszem közzé, még a végén strébernek gondolnátok. Bárha már itt tartunk, ez a baj. A kiközösítés. Amikor valaki tanul, úgy éli az életét, hogy megfelejen a szüleinek, és lehet, hogy nem éppen a legdrágább ruhákban jár, akkor jön az, hogy nem tartozol közénk. Ez mind csak azért, mert kitünő tanuló és nem olyan mint a többi. Igen. 18 évesen az ember még mindig másoknak akar megfelelni. Nem tagadom néha én is ilyen vagyok. De tudjátok mit, tartsatok strébernek, akkor is büszke leszek a 4,6-os átlagomra és arra is, hogy aközeljövőben szeretnék egyetemre menni. Lehet, hogy egy kicsit eltértem  a témától, de nem bánom. Ugyanis 18 éves fejjel én így látom a világot.

Ui: Mintahogy az előző bejegyzésemben, senkit se akarom megbélyegezni azzal, amit leírtam. Egyszerűen ez a véleményem.