~ Enyém az életem, enyém a sorsom, ha bármi baj van, valahogy csak megoldom!
"Sokat gondolkoztam, hogy hogyan is kéne elkezdeni a bemutatkozást. Álltalába sose tudtam jót írni és mindig meg is próbáltam 5-10 perc alatt összedobni egyet. De most valahogy úgy érzem, hogy egy hosszabb kellenne. Nem írnám le benne minden bajomat, gondomat, szerelmi életemet, hanem csak azt, amit kellőképpen tudni kell rólam."
Sok minden akartam lenni, amikor kicsi voltam. Orvos, sebész, állatorvos, grafikus animátor, és mindig a Walt Disney-nél, a Pixar-nál és a Disney-nél akartam dolgozni.Ki akartam jutni LA-be, a legjobbakkal akartam, együtt dolgozni és titkon arról álmodoztam, hogy olyan nagyszerű meséket fogok rajzolni, mint amilyeneket ők készítenek.
De, amikor oda jutottam, hogy döntenem kell, akkor az informatikát választottam. Ahogy múltak az évek, egyre jobban meguntam, meg utáltam, valamint egyéb érzéseket váltott ki belőlem. Épp ezért döntöttem úgy, hosszú gondolkodás során, hogy ha összejön az egyetem, akkor a BME-re fogok menni. Remélem azt majd jobban fogom szeretni.
Van 1 testvérem Vivien, aki igaz, hogy eléggé idegesítő és gyakran az idegeimen táncol, de szeretem. Le se tagadhatnám, hogy testvérek vagyunk. Ő az a fajta, aki gyakran a maga álom világában él, és várja, hogy minden úgy alakuljon, ahogy neki tetszik. Ebből következik az, amit én már régóta mondok itthon, hogy elvan kényeztetve. De hát mit tegyek, "anyuci" kicsi kislánya, aki hogyha egyet sír megkap mindent. Meg kell hagyni eléggé idegesítő.
Szeretem az édességet nagyon, ami hála a szomorúbb napokon, felpörget. Néha alig várom, hogy elkészüljenek a sütik, amiket anyu csinál. Nem tehetek róla, nagyon édes szájú vagyok. Imádom a Boci és a Milka csokit is.
"Amikor pedig megtudtam, hogy nem létezik a mikulás, a jézuska, a milka boci eléggé elszomorodtam ://."
Imádok hülyéskedni, hülyeségeket beszélni és igen 18 éves létemre nem vagyok komoly, hanem ahogy sokan mondják gyerekes vagyok. Bár, hogyha megerőltetem magamat, akkor tudok pár olyan dolgot mondani, tenni amit éppen kell. Oda figyelek másokra, és néha naív is szoktam lenni. Amire megkérnek általába arra szó nélkül igent mondok, és olyankor gondolkozok el azon, hogy más ezt megtenné-e értem. A válasz pedig majdnem mindig az, hogy a többség biztos, hogy nem. Ezért van az, hogy most nagyon megmakacsoltam magamat. Régen írtam blogot is, 6 hónapig bírtam utána valahogy elment az "életkedvem" tőle és befejeztem. Igaz, hogy nem szüntettem be, mert néha jó visszaolvasni, hogy miket is írtam. Még a blognak az elején mondjuk "magán dolgok" voltak inkább, de a végére ilyen lelkizős lettem. Szóval Bence voltam, haveroknak csak Beni, na szio;)
