Érezted már azt:

~ hogy szinte mindenki ellened van?
~ hogy mindenből eleged van?
~ hogy már nem bírod tovább?
~ hogy már betelt a pohár?
~ hogy teljesen kifogsz akadni?
~ hogy egyszerre gyűlölsz és szeretsz?
~ hogy bánod azokat a dolgokat, amiket megtettél?

Én most egyszerre érzem ezeket. Szinte szét feszít legbelül a semmit tevés, hogy nem tudom, hogy mit csináljak és hogy hogyan tovább. Nem tudom, hogy mit érzek, hogy mit kéne tennem, hogy miért lett ez, és hogy-hogy fajultak el eddig a dolgok. Egy részben én is hibás vagyok tudom. Másik részben pedig...a másik fél is ugyan olyan hibás. Hiszen 2 ember kell ahhoz, hogy elrontson egy dolgot. Másik esetben pedig én hiszem azt is, hogy egy ember is eltud rontani dolgokat. Bár ez....kétséges. Rontottam már el én is sok mindent, folyamatosan bánok meg dolgokat, egyik percről a másikra és azon gondolkozok, hogy mi lett volna HA ....

Életem egyik legnagyobb tévedése az volt, amikor.... lényeg annyi, nekem apukám meghalt még ,amikor kicsi voltam és ahhoz fűzödik szóval inkább nem részletezem. Tulajdonképpen emiatt van az, hogy szeretet "hiányos" vagyok, mármint bújok állandóan, ölelgetek meg szeretgetek és nem akarok senkit se megbántani. Lehet, hogy ez az egyik legrosszabb tulajdonságom, bár hogyha akarnék se tudnák ezen változtatni. Hozzám nőtt már ez a szokás. De egy kicsit eltértem a témától, szóval inkább vissza kanyarodok ahhoz.
A megbántás majd a bocsánat kérés, ami szerint beismerjük azt, hogy tévedtünk. Hibáztunk valahol ahol lehet, hogy nem kellett volna. Szinte 1 hiba, egy kimondott szó és minden véget érhet pár perc alatt, ha akarod, ha nem. Azt pedig, hogy minden rendbe jön-e vagy nem, nem lehet tudni. Nem lehet tudni, hogy mit akar a másik fél, mért tette meg azt, amit nem kellett volna, és hogy miért akar most mégis vissza menni.

Szerelem, Szeretet, kötődés?

Fogalmam sincsen. Én néha nem vagyok boztos abban, hogy mit is érzek. Van, amikor elhatározom magam, hogy jól van itt és most vége. De utána jön a fordulat, hogy mi van ha mégis. Ha még sincs vége. Ha folytatódnia kell. De valami mégis bizonytalanságban tart. Ki tudja, hogy mi lesz később. Hallanak valamit és lehet, hogy egyből hinni is fognak annak a dolognak. És megint vége mindennek. Arra viszont rájöttem, hogy semmi se tart örökké. Egyszer minden véget ér.

"Úgy érzem, hogy most ez a bejegyzés áll hozzám "lelkileg" a legközelebb."

"Néha röhögök, néha nem."
"Néha szomorkodom, néha nem."
"Néha egyedül vagyok, néha nem."
"De mégis néha úgy érzem, hogy minden tökéletesen jó :)"