MY LIFE AS BENCE <- ezentúl itt vagyok elérhető(:

Ne mondd el senkinek, hát oszd meg mindenkivel!

ő: Szétvertem 1 gyereket és most egy 20-on éves csapat keres engem mert meg akkarnak ölnii és a hawerjaim nem akkarnak segíteni mitcsináljak????,,,
én: engem is akartak már megverni xd az egyik gyerek még ott beszélt nekem h majd itt meg ott megver :"DD jó mondom, nyugodtan. annyiból volt jó nekem h én csak beszóltam nekik mondjuk ők kesztékxd de nem egyhelyen lakom velük, hát először is egy helyen laksz velük?
ő: igen. és ez gond?
én: az szívás, szóval ha 7 napon túló gyógyuló sebe van a gyereknek akkor simán mehet az is rendőrségre, de ha nem, akkor annyiból már az is jó h nem tehet felejlentést, szóval az már 1 jó pont, a másik, hogy vagy próbáld kerülni őket de nagyon vagy pedig h ha mégis van valami és olyan a sérülés h már 8 napnál több akkor simán feltudod őket jelenteni, de szerintem zaklatás miatt is feltudnád őket dobni, ha nem laksz velük egy helyen az jó, mer békén hagynak ilyen 75-25 arányban szerintem
ő: ahhha. értem. és h befenyítnek? *ha
én: hát ha nem olyan h most nagyon izé, vagy most olyan h ide meg oda ne menj, az még szerintem mindig jobb minthogyha megvernének
ő: És..ha mondjuk olyan hogy szétvernek és azzal befenyítenek ha valakinek elmondom h. szétvertek akkor nekem annyi?
én: akkor simán mehetnél rendőrségre mer h ha kiskorút vernek meg, akkor nekik lesz annyi, olyan 1 éves szerintem kaphatnának a másik, hogy nem egyedül járkálsz ide oda hanem haverokkal, hát figyelj h ha én vertem volna meg valakit és utána nekem mondták volna ezt, akkor én simán elmondanám itthon, mer sokkal jobban tudják mondani azt h mit is csináljak vagy ha nem akarnám h segítsenek akkor meg egyedül tuti h nem járkálnék vagy most  megmondanám a haveroknak, hogy akkor menjünk ide meg oda együtt
ő: értem... de am azt mondták h. bárkinek elmerem mondanii és bevisszik őket vannak itt kint kapcsolatai de akkor nekem végem..... :S
én: hát figyelj ha odáig fajulna a dolog h megvernének vagy valami én simán feljelenteném őket, és még azt is mondanám a rendőröknek h megfenyegettek h kint vannak kapcsolataik és azok is megtudnak verni az már nekik rosszabb lenne és egyből nem tudnának keménykedni
ő: Értem... csak ettől fossok h. bajom lesz...
én: megértem, de most vagy nem lesz semmi se belőle a jobbik esetben vagy pedig kerülöd őket vagy nem tudom
ő: ahhha..de hallod. mi van ha előbb vernek szét mint h. kapná el őket a rendőr?
én: hát akkor hamarabb vernek meg nem tudom most az se biztos h elkapják őket,  fogalmam sincs már
ő: oké. sm kösszi  *am
én: nm, de mért verted meg a gyereket?
ő: mert pofázott ..
én: ezért? sokkal könnyebb neki mosolyogva vissza beszélni, az hatásosabb én is mindig úgy csináltam mer az felidegesíti a másikatxd
ő: meg mulkor kis tesómat is am felrugta oknélkül de akkor még nyugott voltam -.-"
én: akkor meg nem értem h mit pattog az akit megvertél, szerintem jogos volt h megverted, akkor
ő: nem tom de áááááááááá mind1
én: oké

Mi a tanulság ebből? Nem kell verekedni, hiszen mindent meglehet máshogy oldani és beszélni!

"Üres fejjel lehet megélni, üres gyomorral nem."

Nem vagy se menő, se kétajtós szekrény vagy esetleg ajtó.
Csak egy egyszerű gyerek, aki arra vágyik, hogy ne szivassák megtöbbször.

Nem vagy sem példakép, se modell se egy olyan híresség, aki szereti, hogy ha körül rajongják.
Csak egy egyszerű gyerek, aki arra vágyik, hogy ne szivassák megtöbbször.
Milyen furcsa az élet. Van, akinek könnyű és van, akinek nehéz.Van, akinek álom a gimi és van, akinek maga a pokol. Megvannak a klikkek, ahova nehéz bejutni. De van akinek egyből megadatik az a lehetőség, hogy ott legyen közöttük. Azok között, akik másokat szivatnak vagy esetleg csicskáztatnak. Örömüket lelvén benne, soha nem akarnak kiszakadni a meghittnek hitt kis világokbúl, amit maguknak építettek fel. És ahogy ezeket építették úgy rombolták az agysejteiket is. Egyik hülye megy a másik után, nem? Kitalál valamit X és Y-on már azon van, hogy ő is azt fogja csinálni, kicsit kisebb agykapacitással. DE! Mire jó az, hogyha azon vagyunk, hogy önmagunkat pusztítsuk?

Értem most: italra, cigire, drogra és azokra, akik játszák a selyem rambót vagy a túl szőkét túl pirítottan némi ész hiányossággal.

Menjünk egy kicsit előrébb: 20 évvel később:
X ember két ajtós szekrényként járja az utcákat. Feszül rajta az izom póló, mutogassa magát, hogy "Kivagyok mi vagyok, nézzél meg te hülye." Mellette nem lehet már elférni, csak ha a földön kúszol át alatta. De még, akkor is képes beszólni, hogy: "Nekem jöttél köcsög?" Legjobb esetben annyival ér fel az esze, hogy rögtön megy is tovább. Rosszabb esetben jön a 34-es bulémiás csata kancája, akinek a kezében egy kínai palota kutya található. Tetőzi a fokot az is, hogy az értelmi szintét a kinézetéről meglehet állapítani. Rózsaszín barbiként tipeg-topog oda eléd és hallhatod neki is a sipítozásást, hogy "Mégis mit képzelsz magadról és ki is vagy te." Ilyenkor nem tudod eldönteni, hogy ki is a lány. A selyem rambó vagy pedig a túl szőke túl pirítottan. És azon gondolkozol, hogy kinek is kéne előbb válaszolnod. A srácnak, hogy ne verjen meg vagy a lánynak, hogy ne fújja tovább a hülyeségét.

Körülbelül így képzelem el, hogy ha így fogunk haladni ahogy most is.
No school, no study, no university, yes life, yes disco. That's right alap elven.

Ezért jók a klikkek?  Hülyék legyünk, hogy ha bekerülünk a menők, a divat babák és a sportolók közé? Gyönyörű punnyadás, tele izgalommal, mások szivatásával az élen. Szép élet, szép jövő már, akinek tetszik az, hogy ha az életben semmiért sem kell megküzdenie. Csak annyit mondd, hogy: "Nekem ez meg az kell!" és már ott is van előtte. Semmit sem mer csinálni mert fél, hogy még a gyűrű le esik az újjáról, ami nincs is ott...
Ez a véleményem a klikkekről, nem segítenek beilleszkedni.  Nem fognak tőle jobban szeretni, sőt okosabb se leszel tőle. Hanem segítenek neked egy részben tönkre tenni magadat, másrészben pedig agyilag teljes mértékben leépíteni.

Ui: A selyemrambó és egyéb szavak, a showder clubból vannak. Most mit mondjak, megtetszettek:)

"- Vess egy pillantást magadra egy tükörben! Ki néz vissza rád?
- Az, aki lenni szeretnél?
- Vagy olyasvalaki, akinek lenned kellett volna? Az az ember, aki lenni akartál, de nem sikerült?
- Azt mondja valaki, hogy képtelen vagy rá, vagy nem leszel az? Pedig lehetsz!
- Higgy abban, hogy a szerelem körülötted ólálkodik!
- Hidd el, hogy az álmok valóra válnak, minden nap, mert így van!"

Volt egy álom, amelyben hittem. Egy álom, melyet komolyan elakartam érni. De, ahogy jött úgy ment. Mintha egy barátot veszítenél el, aki felszáll egy vonatra és tova megy. Te pedig állsz ott tudatlanul, gondolkozván azon, hogy: "Miért?!", "Miért kellett ennek meg történnie..."

Hiszel az álmokban?
Hogy egyszer valóra válnak minden gond nélkül?
Hogy azok között a szerencsések között leszel te is, akinek egy nagy álma teljesülni fog?

Én nem hiszek.  Bárki 2 perc alatt letudja rombolni az álmaidat. Te pedig ott állsz majd tudatlanul, megrökönyödvén gondterhelten. Azon gondolkozol, hogy mivel érdemelted ezt az egészet ki, hogy miért is történik ez meg veled. Hitegetett, dicsért, tanácsokat adott, segített neked, mindezt azért, hogy neki jó legyen. Hogy kíváncsi legyen arra, hogy milyen is vagy valójában. Nem akarod,  hogy ez az egész megtörténjen. Nem akarod, hogy még egy álom döljön benned össze, de ez történik. Teszed fel a többél több kérdést, választ vársz rá...de nem kapsz..... Ott vagy magadnak, a magad kis világában. Gondolkozol, jár az agyad, nem érdekel az, hogy ki mit mondd csak 1 illetőre tudsz gondolni....

Nem érted? Nem is kérem, hogy értsd. Én se értem magamat, hogy hogy tudok apróbb dolgokon kiakadni. De sajnos ezen változtatni nem tudok. Van, mikor nem veszem magamra a dolgokat és nem is figyelek rá, de az csak gyűlik és gyűlik. Majd jön egy újabb dolog, ami már szinte olyan, mintha teherként nehezdene rád és nem bírod elviselni....

P.S: Lehet zagyvasád, de ez van. Köszönöm Szöszii, hogy mellettem voltál Ł

"Azt hiszem, a gyerekeknek csak addig nincs szükségük a szüleikre, amíg bajba nem kerülnek."

Amikor kicsi voltam ( 11-13 éves ), akkor én még javában játszottam. Monopolyztam társasjátékoztam, kártyáztam,  és meséket néztem.  Emlékszem volt egy kisautó gyűjteményem is, vagy 10 darabos volt. Egészen a sportkocsitól a kukásautóig megtalálhatóak voltak benne a modellek.Mindenhova magammal vittem őket és azokkal játszottam. Mind1 volt az, hogy akonyhában, a nappaliban vagy pedig a szobámban voltam e. Le tudtam magam foglalni velük és a kedvenceim is megvoltak.Kettőért oda voltam. Egy szürke sport és egy kék versenyautóért. Később pedig kaptam távirányítós változatokat is. De valahogy nem bírták sokáig a megpróbáltatásokat. Majd, ahogy elkezdtem nőni más dolgok kezdtek el érdekelni és őket pedig felraktam a szekrény tetejére. Nagy részben még gép közelébe se engedtek. Volt olyan is, amikor azt találták ki, hogy napi 1 órát ülhettem inernetnél, de akkor se az volt az első, hogy különböző randi oldalakra tettem fel magamat. Hanem az, hogy a startlapjatekokon játszottam minél több játékkal. Egyrészben ilyen voltam "gyerekként". De nem akarok eltérni a témámtól...

Kíváncsiságból én is regisztráltam sok helyre, ilyen pl.: tinirandi. Elég egy inkább, többel nem akarom magam égetni, hogy még hol is vagyok megtalálható. De a lényeg, hogy szétnéztem már ott fent és az lepett meg a legjobban, hogy majdnem a negyede és annak is a negyede 10-11 éves. Na most, nekem sem kellett sok írtam is az egyiknek egy levelet, hogy miért van fent. Meg sem kell említenem, hogy jó formán elzavart, hogy én hogyan is merek tőle olyat kérdezni. Miért érdekel az engem, hogy ő hol található meg. Nem is foglalkoztam vele, fogtam letöröltem magamat. Pár nappal később megint regeltem és ő írt nekem egy levelet, hogy: "MSN?!". ÁÁÁ.......mondom esemény, mért ne vegyük fel. Vissza írtam neki, de azt valahogy kifelejtettem belőle, hogy  velem már folytatott egy aranyos párbeszédet. Felvettem msn-re, nézem fent is volt, direkt írtam is neki a hatás kedvéért...2 perc...semmi....3 perc....semmi...majd lelépett. Mondanom sem kell, hogy azóta nincs fent MSN-en. De ez csak egy példa volt a sok közül.

Amit nem értek azaz, hogy őket a szüleik, miért engedik net közelébe? Rendben van engedje, de akkor zárolja le a gépet, és ne az legyen a gyereknek az első, hogy: "na regisztráljunk már nem mondom inkább hova". Meg milyen jó buli lesz, biztos sokan is fognak írni, elmegy egy nyári szórakozásnak. Egy 11 éves lánynak, miért az az első, hogy barátja legyen? Tanuljon meg inkább olvasni az iskolában és ne mással foglalkozzon még. Ráér, lesz ideje ezt csinálni. Most őszintén az ilyennekkel mi lesz majd 18 évesen, ha már most randis oldalon vannak fent? A net álltal akárhová felkerülhetnek, leszedhetik az adataikat is és amilyen kis naívak bármit képesek netre ki írni. Legyen az telefonszám, lakcím vagy esetleg bankkártyaszám. Ha lenne egy kis gondolkodás mód, akkor a gyereknek nem engednénk meg azt, hogy egész nap neteljen, hanem csak azt, hogy játszon a konzolon vagy esetleg játtékkal, amit telepíteni kell. Ugyanis a szülőknek nézni kéne a gyerekeikre és törődni is velük.

"Az élet nem könnyű. Gondolatok, csalódások, szerelmek. Álmok, melyek valóra válnak, melyek szerte foszlanak. Egy gondolat, mely benned motoszkál. Egy rossz akarat, s minden darabokban. De a kitartásod az, ami elvezet a végső célodik.....(( saját ))"

Nem éri meg megváltozni. Nem éri meg másoknak megfelelni és nem éri meg azzal foglalkozni, hogy mit mondanak. Ne tartsd szem előtt mások véleményét. Ne foglalkozz néha a tanácsaikkal, csak maradj olyan amilyen. Csak az éri meg, hogy magadra hallgas. Hallgass arra, ami szerinted a legjobb. Arra, amit te akarsz. Lehet, hogy majd magadnak csinálsz rosszat, hogy olyan helyzetbe kerülsz, amiből nem jössz ki jól, de abból is csak tanulsz. Egy-egy rossz döntés, olykor az egész életedet megváltoztathatja...
Természetileg tudom, hogy nem változtam. Hiába akartam és próbáltam is, sehogyse ment. Mivel nem akartam saját magamat jellemezni, ezért megkértem Szösziit, szóval előre is köszöntem a közreműködést.

Szöszii:
naív, na az biztos  nagyonis  meg néha már túl barátkozós  néha lehet jobb lenne elküldened egyeseket a fenébe. de jószándékú is vagy meg kedves csak ezért jópáran megpróbálnak kihasználni  szóval egy irtó rendes pasi akinek talán egy kicsit rontania kéne a jó tulajdonságain :U

Ha jobban belegondolok, abban igaza van, hogy rontanom kéne magamon. De ha akarnám se menne. Ami az írásomat jellemzi abban igenis sokat változtam. Elkezdtem nézegetni az első bejegyzéseimet és kezdetben össze-vissza fogalmaztam. Tele smileval minden, 1000 szavas bejegyzések MSN-es beszélgetések álltal. Chates hülyeségek, veszekedések, bohóckodások és mégis meghozták a látogatókat. Napi 150 és több, mint 100 megtekintés egyes bejegyzéseknél, majd  témát váltottam. Egy  részben azért is mert elfogytak a balhék hála, másrészben pedig voltak olyan dolgok is, amik eléggé foglalkoztattak. Így áttértem arra, hogy különböző szavaknak a jelentéseit írtam le. De az olvasóim ugyanúgy megmaradtak, sőt még nőtt is a nézettség. Volt napi 303 látogatóm és több mint 200 megtekintés a bejegyzéseknél. Majd megint csináltam egy új blogot. De az írásom már más volt. Ami meglepett az az volt, hogy volt napi 125 látogatóm és 200 megtekintésem. Majd vettem egy nagy kanyart. Gondolom ez volt az én buktatóm. Ugyanis elkezdtem máshogy írni, túl megfogalmaztam mindent, komolyabbra vettem a témát és más szavakat használtam. Így a látogatók száma is csökkent napi 70-ra és a megtekintések száma is 40-re. Kellett pár hét ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy nem szabad úgy írni, hogy nem érzed át a dolgokat. Eddig úgy gondolom néhány bejegyzésembe szívemet lelkemet beleadtam. És most jöhetnek azok a hozzászólások, hogy egoista vagyok. De tudjátok mit? Nyugodtan mondjátok. Nem érdekel, mert tudom, hogy az igazat írtam le. Tudom, hogy milyen vagyok és, hogy érzem magam egyes bejegyzések írásakkor. De, ami a legfontosabb az-az, hogy nem éri meg senkinek sem a tanácsára megváltozni. Mert az bizonyos dolgok elvesztésével jár. Lehet, hogy most csöpögős volt, de nem érdekel...

"Ádám és Éva utóda vagy. Márpedig ez akkora tisztesség, amitől még a legszegényebb koldus is emelt fővel járhat, és akkora szégyen, amitől még a legnagyobb császárnak is meggörbed a háta. Légy hát elégedett."

Ott vagy!

Egy tükör előtt állva, melyben magadat látod.
Egy tükör előtt állva, melyben az életedet látod.
Egy tükör előtt állva, mely nap mint nap azt suttogja az arcodba, hogy: "EGY SENKI VAGY"!.

Mely, ha kell felébreszt, hogy "mi" vagy "ki" is vagy valójában. Amely a TE igazi énedet tükrözi. Nincs lakásod, nincsen családod, nincsen állásod, csak te vagy ott magadnak egyes egyedül. Magadra számíthatsz senki másra. Akit régen a barátaidnak mondtál azok mind elhagytak, élik a saját világukat szerető családjaik mellett. Azokat az álmokat valósították meg, amiket TE akartál. Azokat, amikért TE tepertél mindenhol, de neked még sem sikerült. Majd rádöbbensz arra, hogy nem tudod, hogy hova is tartozol valójában. Csak kóborolsz jobbra-balra, mész a magad feje után. Néha betérsz egy kis kocsmába, ahol az alkoholba temeted a bánatodat ahelyett, hogy talpra állnál. Ahelyett, hogy egy új életet kezdenél. Egy elromlott alkoholista vagy, aki a csodát várja.

Tudjátok, hogy kikről írok, ugye? Mindenhol megtalálhatóak: boltoknál, aluljárókban, plázákban.
Ha kell "zaklatnak", hogy megszánd őket és adj nekik egy kis pénzt. Ha kell a SAJÁT gyerekeiket ültetik ki az utcára KOLDULNI, hogy legyen mit enniük. Ez a családi idill? Hogy "otthon" olyan körülmények között élnek, amit TI else tudtok képzelni. Abból a kis pénzből költekeznek nap mint nap, amit kaptak. De az a legrosszabb, hogy ITALRA költik mindet. Abban a tudatban élnek, hogy nekik már ígyis - úgyis mind1. Az se zavarja őket, hogy mi lesz a gyerekeikkel vagy, hogy mi lesz holnap. Csak az a lényeg, hogy a napi cigaretta és alkohol adag meg legyen. Vicces, nem? Más bármit megtenne azért, hogy újra kezdhetné az életét. Képes lenne talpra állni és új életet kezdeni egy olyan helyen, ahol nem ismerik. Képes lenne úgy élni, hogy mindent megtenne azért, hogy az álmait megvalósítja. Ők pedig úgy vannak vele, hogy már mind1. Azt hiszik, hogy mindent megtettek azért, hogy jobb legyen, pedig nem. SEMMIT sem tettek. Csak siránkoztak azon, hogy nekik milyen rossz. Nem tudtak talpra állni egy erős megrázkódatás után, nem tudtak szembe nézni a dolgokkal és mérlegelni a helyzetet, pedig az lett volna a legjobb. Egy megfelelő otthont teremteni, amiben mindenki boldog és örülnek, hogy együtt lehetnek. Nincs semmilyen akadály, ami elválaszthatná őket egymástól. Anya, apa, gyerekek.

De a rideg valóság hiába adja nap mint nap a tudtukra azt, hogy kicsodák, nem zavartatják magukat. Ugyanúgy koldulnak, ugyanúgy folytatják a megszokott életüket. De valami mégis arra készteti őket, hogy már nem éri meg újra kezdeni. Lelkileg olyan sebeik vannak, amki az idők múlásával sem gyógyulnak be...

“A nélkülözőnek sok minden hiányzik, a kapzsinak minden.”

Tulajdonképpen 3 csoportra tudom magunkat, embereket felosztani.

1. Gazdagok
2. Akik meg tudnak élni
3. Szegények

Vannak a celebek, a sztárok, a nagy hírességek.
Akiknek az a legnagyobb gondjuk, hogy mit vegyenek fel, mibe menjenek a bálokra, esetleg kivel is járjanak.
Akiknek az a legnagyobb gondjuk, hogy milyen diátés ételeket egyenek, hogy le fogyjanak.
És az a legnagyobb gondjuk, hogy a Playboy magazin címplapján legyenek bármi áron.
Ezek a nagy problémák? Az, hogy elmegy egy fotózásra, ahol elég kirívó képeket készítenek róla? Majd másnap rájön, hogy hoppá mit is csináltam, de már késő mert a képek már megjelentek és már az interneten is megtekinthetőek. Majd indul a perelés, hogy nem adta bele egyezését abba, hogy azok a képek napvilágot lássanak. Hogy bárki azokat a képeket nézegesse, hogy rajtuk "gyönyörködhessenek". Utána eléd tolják a szerződést, amit te még pár nappal ezelőtt boldogan írtál alá, és megmutassák neked az APRÓ betűs részt, amibe TE egyeztél bele.

1. Fotózás= újság = nyilvánosság
2. Fotózás= a képek nem tetszenek = nyilvánosság

Akárhogy nézzük a végén azok a képek mindenhogy napvilágot fognak látni, ha tetszik, ha nem. Te meg mész a bíróságra, kár térítést követelsz, a legjobb ügyvédet fogadod fel, aki kérni fogja a bírót arra, hogy neked adjon igazat. És láss csodát pár napon belül pár millió ott fekszik a pénztárcádban, te pedig boldogan járod a drágábbnál drágább üzleteket és vásárolgatok a drága ruháidat. Gratulálok a sok észhez és a nagy problémákhoz. Ügyes vagy hiszen tudod, hogy hogyan is kell pénzt keresni. Csak egy baj van, hogy hányni lehet ezektől. Undorító, hogy azzal vannak elfoglalva, hogy milyen képeket csináljanak róluk.


Még ők ezekkel a fontosabbnál fontosabb gondokkal küzdenek meg, addig a világ másik felén az emberek éheznek. Nincs annyi élelem és folyadék, hogy mindenkinek egyaránt jusson. Nincsenek ruháik, amiket nap mint nap tudnának viselni. Nincsen semmi olyan értékes tárgyuk, csak az ÉLETÜK. Az életük, ami a MI kezünkben van. Nem akarnak mást, csak élelmet, hogy a gyerekeiket feltudják nevelni. Hogy ne keljen ott hagyni őket az útnak a szélén félig haldokolva. Érted? HALDOKOLVA! Fájdalmasabbnál fájdalmasabb perceket élnek át, azokat TE else tudnád képzelni. Lefogynak olyan soványra, hogy már csak a csontot és a bőrt látod rajtuk. De mégis....boldogak. Boldogak, mert a családjukkal vannak, bár lehet, hogy tudják, hogy nem sokára vége, de mégis..
Mégis látod azt a kitartást benne, a szemében, hogy KÜZDENI KELL! Hogy NEM lehet feladni. Van még remény, van még segítség vannak még olyan emberek, akik nem csak magukkal törődnek hanem másokkal is. Ezek a problémák. Az, hogy vannak még olyan "népek" akik, éheznek. És NEM az, hogy mivel is hívják fel magukra az emberek figyelmét.

"Néha arra gondolok, neked is halnak kellett volna születned. (...) Tökéletesen alkalmas vagy rá: hidegvérű, síkos és ostoba."

Gondolkoztatok már azon, hogy mi lenne, hogy ha minden egyszerű lenne?
Hogyha annyi lenne az egész élet, hogy szólsz egyet és már megis szerezted azt, amit akartál?

Nem kéne semmiért sem küzdeni, csupán az ölünkbe hullana minden egytől-egyig, amit szerettél vagy szeretnél. Nincs semmi se, ami hátráltatna megvan mindened, ami kell pénz, hírnév, barátok, tökéletesség. Csak egy valamit felejtettél el, hogy olyan, hogy  TÖKÉLETES olyan NEM létezik. Senki sem születik hibátlanul, makulátlanul, jól neveltem vagy esetleg úgy, hogy az élete már maga a tökély. Senki se születik úgy, hogy megvan mindene, hogy a kisúját sem kell megmozdítani.
Nincs olyan, hogy "ÉN tökéletes vagyok" csupán az van, hogy anyuci meg apuci gazdag te meg elvagy kényeztetve.

Nincs olyan, hogy kitartás vagy küzdés, csupán az van, hogy nyávogsz egy sort és előtted van minden.
Nincs olyan, hogy szeretet. És miért? Mert, azt PÉNZBEN méred. Annyira elvakultan elvagy kényeztetve, hogy szinte már semmibe se veszed azt, hogyha kapsz valamit. Oda dobod a többi kis játékszered mellé, amit kaptál. Legyen az ruha vagy esetleg telefon. Nem érdekel semmi/senki más, csak MAGADDAL tudsz törődni. Azt akarod, hogy minden úgy legyen, ahogy te akarod. Azt hiszed, hogy ha parancsolsz, ugráltatsz, kibeszélsz másokat, akkor tisztelni fognak. Tisztelet? Viccnek is rossz. Mit akarsz elérni, hogy ha ilyen vagy? Megakarod magad utáltatni? Ó....hát ez sikerült. Gratulálok hozzá. Ott vagy a magad álltal kitalált, kialakított világoddal, ahol minden tökéletes. Ott vagy a kisváradban, amit senki se tud tönkre tenni, mert TE nem rendelkeztél úgy, hogy vége legyen. Ott vagy szeretet hiányosan, DE mégis azt mutatod, hogy minden jó. Semmi baj sincsen, mert nem akarod, hogy megtörjenek. Majd mulnak az évek és rájössz, hogy nincs semmid se. Akiket a barátaidnak hittél elhagytak, akiért oda voltál észre se vesz. A szüleid meg... A szüleid pedig sajnálják azt, hogy a gyermekük erre az útra tévedt. Arra hogy a saját maga formálta életét tette tökéletlenné. És miért? MIÉRT? Azért, mert a naivitása az egekben volt az egoja pedig már több helyen nem fért el. Ennyit a te tökéletesnek hitt világodról. Ennyit az olyanokról, akik lenéznek másokat. Annyit azokról, akik szeretnek másokat a porba tiporni, puszta szórakozásból. A végén pedig rádöbbensz arra, hogy FÉLTÉKENY vagy. Majd magadban kérdezgeted s várod a választ, hogy mégis miért lennél az...Hiszen megvan mindened, ami kell, de még sincs. NINCS SEMMID SE. Ott vagy egyedül és ezt mind MAGADNAK köszönheted. Büszke lehetel magadra....nagyszerű vagy....a saját és mások életet cseszed így el...ami neked...TÖKÉLETESEN megy...

"A nagyon nagy öröm, ami olyan nagy, hogy az már felfoghatatlan - amikor elérkezik az ideje, kiszabadít mindenféle sötétséget, mindenféle kínokat és félelmeket."

Amikor először kezdtem el blogolni, akkor nem hittem volna, hogy ennyire szeretni fogom, mint most. Pár perc alatt megírtam egy kisebb posztot és rögtön tettem is közzé. Nem is nagyon törődtem sem a tartalmával sem a kinézetével. Csak egy egyszerű fekete alap volt, amin a betűk kék színben pompáztak. Egy olyan blog, ami teljes mértékben arról tanúskodik, hogy  2010. Augusztus 6-án még nagyon nem ment az írás. Egy olyan blog, ami az én, akkori világomat tárja fel a maga 2 posztjával együtt. Az a 2 posztom volt az, amiért nem akartam beszüntetni a blogomat.

Gondoltam, hogy jó lesz vissza olvasni az, akkori hülyeségeimet és nem is csalódtam magamban. Röhögve ültem a monitor előtt és azon csodálkoztam, hogy mit írtam én, akkor és, hogy hogyan. 2010. Augusztusában még a blogspot.com-nál voltam, majd úgy döntöttem, hogy költöztetni fogom magamat. Így kerültem át ide. Nem tagadom az, akkori 2. blogomat is ugyanazzal a bejegyzésemmel indítottam, mint az elsőt. Nem volt kedvem újat írni és ihletem sem volt. Majd jöttek az MSN-es balhék és mivel nem akartam mindennap leírni azt, hogy felkeltem és ettem, ezért úgy döntöttem, hogy azokat fogom felrakni. Több, mint 120 bejegyzésem van az előző blogomon, ami csak veszekedés. 120 olyan poszt, amit lehet, hogy nem tudtam megírni normálisan, de az akkori életemet mutassa be a smilekkal együtt. 132 olyan poszt, amit néha daccal néha örömmel írtam. Majd kaptam egy hozzászólást, aminek hatására kezdtem el máshogy "látni" mindent.:

Kedves Blogíró!
Mostanában rengeteg blogra ellátogatok itt a bloggeren, a tiédet immár két hete kísérem figyelemmel.A jellegzetes írásaidtól időnként eltérni jó dolog, saját véleményeidet leírni még inkább az.Amit kérni szeretnék, illetve kritizálni lehet a blogodon, azok a néha komikusan ható mondatok amiket túl ragozva próbálsz tudtunkra adni. Ez már ebben a bejegyzésedben nem látható, de mégis megemlítem neked. Az idézetek remek ötletnek számítanak és főleg egyedinek, egy-két helyen láttam csupán értelmezési problémát, amik nem a leírt szöveghez illettek, a képekkel nagyon feldobod a bejegyzéseid viszont 3-4 kép helyett maradj talán az egy, maximum kettőnél. Éppúgy kifejezik a bejegyzésed mondandóját. A designt is megkritizálnám, szerintem váltanod kellene egy komolyabb sablonra ha már a blogod témája más hangnemet vesz fel. Persze ez már szubjektív véleménynek számít

Így tértem át arra, hogy elkezdtem kifejteni a véleményemet. Leírtam, hogy mit gondolok azokról a dolgokról, amik az én életemben is voltak vagy pedig, amit nem akartam, hogy legyenek. 2011. Márciusában abba hagytam. Időm, sőt kedvem sem volt írni. Igaz mindennap feljöttem, már csak megszokásból is, mert jó volt olvasgatni. Jó volt olvasgatni azt a blogomat, amit 8 hónapig írtam folyamatosan. Büszke vagyok arra, hogy azon a blogom volt napi 300 látogató és a legtöbb oldalletöltés pedig 982 volt. Lehet, hogy valakinek ez mind nem nagy szám, de én odáig és vissza voltam miatta. Az, akkori kinézeteket pedig köszönöm Szösziinek.

És eljutottam addig, hogy a mostani blogomat írom immár 1 hónapja. Tegnap volt igaz az 1 hónapos "forduló", de megakartam várni a mai napot. Ugyanis összeszámoltam rajta mindent. A látogatóktól kezdve az oldalletöltésig, és az eredmények, amik kijöttek szerintem nagyon is jók.

Összes oldalletöltés: 6881
Összes megtekintés: 1684
Összes látogató: 2106
Összes komment: 183
Bejegyzések: 20

Nem tudom, hogy tudok e írni vagy nem. Nem tudom, hogy nekem való e a blogolás. De azt tudom, hogy szívből csinálom mert szeretem és szeretek írni.  Amikor pedig úgyvagyok, hogy van ihletem, akkor pedig izgulok alig várom, hogy leírhassam. Van bennem egy ilyen kis csomó, ami alig várja, hogy írjak. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de számomra nem az. És olyan jól esik, hogy nap mint nap nézitek. Szóval köszönöm:)